Az élet, és az ő rohadék játékossága

Megkaptam a választ a kérdésemre. Megkaptam a választ, mi ismételten rengeteg kérdést vetett fel.

Legalább Douglas Adamstől tanulhattam volna valamit basszus, hisz ököllel veri bele az ember fejébe azt a roppant nagy igazságot, hogy nincs egyértelmű válasz. 42 basszus! Várj rá hét és fél millió évet, majd tegyél fel új kérdéseket…

Kurvára nincs hét és fél millió évem. Baj e?

Konklúzió

Amikor beleszarsz mindenbe, amikor mindent félvállról veszel, amikor nem érdekel semmi, és senki, akkor megjelennek az életedben azok, kik pillanatok alatt rúgnának fel mindent maguk körül, még a legfontosabb személyeket is, méghozzá csak érted. Amikor rájössz, hogy ez így nem jó, amikor változol, amikor tudod, vagy legalábbis sejted a fontos dolgokat az életedben, és mindent felrúgnál ennek érdekében, akkor megtudod milyen volt a másik oldalon élni. Megtanítanak rá rendesen…

Gáz…

És akkor emlékezzünk meg a jó öregről. Basszus, ezerszer olvasom, akkor is tudok benne új dolgokat felfedezni. A stílus pedig utánozhatatlan. Hát van e nála zseniálisabb?

„Csak példaként: élt egyszer egy őrülten agresszív faj. Úgy hívták őket: Striterax Titán Páncélőrdögei. És ez csak a fajuk neve volt! A hadseregük neve valami egészen rémséges lehetett. Szerencsére még a Galaxis történelmének kezdetén éltek, úgyhogy mi nem találkozhattunk velük – húszbillió évvel ezelőtt -, amikor a Galaxis még üde és fiatal volt, és új volt számára minden gondolat, amiért érdemes harcolni.

Striterax Titán Páncélördögei pedig éppen a harcban voltak jók, és jók lévén benne, szorgalmasan vívták is. Harcoltak az ellenségeikkel (tehát mindenki mással), és harcoltak egymással is. A bolygójuk már egy komplett roncs volt. Felszínén elhagyatott városok terültek el, melyeket harci gépek vettek körül, ezeket viszont mély bunkerek vették körül, ezekben éltek és civakodtak egymással a Titán Páncélördögök.

A legjobb módszer, hogy kikezdj egy Titán Páncélördöggel, csak annyi, hogy megszületsz. Ez nem tetszik nekik, és bosszúsak lesznek. Márpedig ha egy Titán Páncélördög bosszús lesz, ott előbb-utóbb vér fog folyni. Kimerítő életstílus, gondolhatná bárki, de úgy tűnik, ezek szörnyen bővében vannak az energiának.

Úgy tudunk a Iegegyszerűbben elbánni egy Titán Páncélördöggel, hogy bezárjuk saját szobájába, mert előbb vagy utóbb egyszerűen agyonveri magát.

Egyszer aztán rájött valaki, hogy ez egy megoldásra váró probléma, s ezért kiadtak egy törvényt, ami kimondta mindenki, aki rendes Titán munkájából kifolyólag fegyvert köteles viselni (rendőrök, testőrök, általános iskolai tanárok, stb.), naponta legalább negyvenöt percig egy zsák krumplit bokszoljon a fölös agressziót levezetendő.

Ez jól is működött egy ideig. Egészen addig, amíg valaki ki nem találta sokkal hatékonyabb és kevésbé időrabló dolog, hogyha inkább lelövik a krumplikat.

Ettől aztán újult lelkesedéssel lődöztek mindenre, és több hétig nagy izgalommal tekintettek első nagyobb háborújuk elé.

Striterax Titán Páncélördögeinek másik nagy érdeme az, hogy ők voltak az első faj, akiknek sikerült megbotránkoztatni egy komputert.

Ez egy Haktar nevű gigantikus űrbéli számítógép volt, és még mind a mai napig a valaha megszerkesztett leghatalmasabb komputerként tartják számon. Az első volt, amelyet egy valódi agy mintájára építettek meg, tehát minden egyes sejtje magában hordozta az egész összes tulajdonságát, miáltal sokkalta hatékonyabban és képzeletdúsabban tudott gondolkodni – és mint látható, megbotránkozni is.

Striterax Titán Páncélördögei éppen szokásos háborújukkal voltak elfoglalva Stug Ádáz Csukaharcosai ellen és nem élvezték a dolgot annyira, mint álltalában, mert rengeteget kellett vándorolni a cwulzendai Sugármocsarakban és a frazfagai Tűzhegyen át; egyik területen sem érezték otthon magukat.

Így hát mikor a jajazikstaki Fojtogató Stilettánsok is bekapcsolódtak az összetűzésbe, s így új harcvonalat kellett indítani a carfraxi Gammabarlangokban és a varlengooteni Jégzuhatagok közt, úgy döntöttek, ami sok, az sok, és megparancsolták Haktarnak, hogy tervezze meg nekik a Végső Fegyvert.

– Mit értetek az alatt – kérdezte Haktar -, hogy Végső?

Amire Striterax Titán Páncélördögei így feleltek: – Lapozz fel egy rohadt szótárt -, és újra belemerültek a csetepatéba.

Így hát Haktar megtervezte a Végső Fegyvert.

Egy nagyon, nagyon kicsi bomba volt. Egy egyszerű hipertérbeli trafóház, amely aktiválásakor azonnal összekapcsolta az összes nagy nap magját az összes nagy nap magjával egyszerre, s így az egész Univerzumot egyetlen gigantikus hipertérbeli szupernóvává alakította át.

Amikor a Titán Páncélördögök megpróbálták felrobbantani a Fojtogató Stilettánsok egyik lőszerraktárát a Gaciunabarlangok egyikében, szörnyen begurultak, mert nem működött, és ezt szóvá is tették.

Haktart az egész ötlet megbotránkoztatta.

Próbálta megmagyarázni, hogy végiggondolta ezt az egész Végső Fegyver-dolgot, és rájött, hogy a bomba fel nem robbantásának az elképzelhető következménye nem rosszabb, mint a bomba felrobbantásának ismert következménye, s ezért aztán megengedte magának, hogy egy pici hibát csempésszen a bomba terveibe, és reméli, hogy minden érintett, aki józanul végiggondolja, egyetért azzal, hogy…

A Titán Páncélördögök nem értettek egyet, és ízzé-porrá zúzták a komputert.

Később átgondolták még egyszer az egészet, és elpusztították a hibás bombát is.

Majd mielőtt kitaposták volna a stugi Ádáz Csuka-harcosok és a jajazikstaki Fojtogató Stilettánsok belét, tovább gondolkoztak egy teljesen új módszeren, amellyel felrobbanthatják magukat, óriási megkönnyebbülést okozva ezzel a Galaxis többi lakójának, kiváltképp a Csukaharcosoknak, a Stilettánsoknak és a krumpliknak.”

DOUGLAS ADAMS
Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden