Ennek a posztnak úgy kéne címződnie, hogy „Rohaggy meg Petike!”, de ilyen már volt, és egyébként is úgy lennék csaknem hű az igazsághoz, ha azt írnám, „Rohaggy meg Petike apukája!”, de azt meg azért nem lehet, mert a poszt írója tiszteli a családi kötelékeket, szóval maradjunk csak az eredeti címnél.
Mindig baj van, ha üzen. Mármint ha úgy üzen „Gyere át, ezt meg kell nézned!”. Nem először fordult elő a történelemben, remélem nem is utoljára, simán hozzászokhatnék, csak hát…. Csak hát azt mondtam, és itt írásba is foglalom, hogy akkor szakítom meg vele végleg a kapcsolatot, mikor ott csücsül a garázsa előtt egy JAG, „A” JAG, mondjuk brit versenyzöldben. Nah, akkor biztos átszakad a gát, és rohadt irigy, aljas, és végletekig gyűlölködő leszek (tudod, olyan magyaros).
Nem vagyok veterán őrült. Nem is kívánok az lenni. (de ezt már leírtam) Viszont vannak olyan korszakok az autógyártás történelmében, mikor úgy ötvözték a technológiát a praktikummal, stílussal, vonalakkal, a gyártással, ami ellenállhatatlanul vonzó számomra. Azok a régi, iparos, kézi munkának, és a művészi alkotásnak keverékei, mik kiszabadultak az 50-60-as évek angliai műhelyeiből.
És akkor azt látod, hogy macskaköves gyárudvar, téglaépületek, és kézikocsival húzzák át a kasztni műhelyből a frissen kalapált elemeket, bőrkötényes, smici sapkás, borostás fazonok, cigivel, pipával szájukban, és…. Ez egy olyan világ, miben nem éltem, és sosem fogok élni. És emiatt roppant szomorú vagyok.
Egy rossz korszakban élünk, ahol a marketingesek mondják meg, hogy milyen legyen a környezetünk, fals statisztikákra, manipulált grafikonokra, és állítólagos közvélemény kutatásra hivatkozva. Hol az egyedi már csak elvétve, a néhány megmaradt, apró manufaktúrában létezik, és ahol mindent a profit ural az egyen- motorokkal, hajtáslánccal, futóművekkel, alvázzal, minden apró kiegészítővel egyetemben, hol szinte már csak az autó emblémája emlékezteti az embert, magára az autó gyártójára. Az egyedit már nem is veszed észre a népautók hadában, csak talán éjszaka, mikor valami új olasznak felvillan a féklámpája előtted, érdekes vonalakat rajzolva.
Nah… vissza a hercegnőhöz! Roppant romos szegény. Első pillantásra, meg aztán másodikra, harmadikra, felvillannak szemeid előtt a milliók, mik pénzben, és munkaórában egyaránt jelentkeznek azért, hogy régi, fenséges fényében láthasd ismét. De az van, hogy mindezt totálisan elfeledteti a stílus, az aura, mi körüllengi a vasat. Az induló gömbölyű vonalak, végigsuhannak a kockásított farához, minek kontrasztja arról árulkodik, hogy ott a helye az uralkodói ház autói között.
A sofőrt elhúzható üvegfal különíti, a kihajtható pótüléseken elfér a titkárnő, vagy a testőr, az ajtók gyilkosan, menetiránnyal szemben, a belső visszapillantó szerkezete úgy tartja a tükröt, olyan egyszerűen, hogy egyrészt megakad rajta a szem, másrészt rájöttem, hogy ilyen egyszerű felfogatási módszert keresek az iPhone-hoz, és nem értem miért nincs.
Szerintem egy baja van a sztorinak, de ne legyen igazam. Egyedül, ezt újjá varázsolni akkor lehet megőrülés nélkül, ha van hozzá egy komplett műhelyed, és értesz a fa-, bőr-, vas-, fényező, hajtáslánc, elektromos munkákhoz. E nélkül pedig rá kell bízni bizonyos, kisebb-nagyobb munkafázisokat külsősökre. Ebben az országban.
Megfizethető áron, és megfelelő minőségben. Ez, jelenleg – olvasva mostanság a rémtörténeteket – még nagyobb vállalkozásnak látszik ebben az országban, mintha az ember saját maga tanulná ki az összes szakmát, ölne milliókat a felszerelésekbe.
De hess! Pár év múlva röhögni szeretnék azon, hogy ilyen negatívan látom a jövőt, majd visszatérni egy posztal, és rengeteg igazi, lehető legjobb minőségű fotóval a hercegnőről.
Bónuszként itt egy példa arra, hogy így is fel lehet újítani egy 10 évvel fiatalabbat, és mondjuk kívülről sok mindenbe nem tudnék én (mint tök laikus) belekötni, mert mondjuk imádom, ha két színben pompázik, viszont élből flexelném ki a króm kipufogót, nem nyitnám ki a motorteret fotózáshoz, és az a műanyag, fehér telefon? Láccik, hogy Kaliforniából jöttél, basszus…
Kiegészítés a „SMITHS Friss levegő fűtőegység. Model: F350” című képhez: Az egy dolog, hogy a cuccon egy tábla hirdeti a gyártót, funkciót, típusszámot. Viszont bónuszként fel vannak sorolva azok a szabadalmak, mik érintik az egységet. (10 ország, szabadalmi számával egyetemben. A németet lecsekkoltam, mi a légkondi, és szellőztető rendszerekhez tartozik, és stimmelt, ott van a német szabványügyi hivatal adatbázisában…)