A nagyfater sztori – avagy ….. képtelen vagyok most ennek jó címet adni
Már tegnap este meg kellett volna írnom, de hullán zuhantam ágyba, ma pedig vagy egy programozó mögött állva, vagy épp két levegővétel között pötyögtem ezt a telefonom jegyzetfüzetébe, de akkor most…
A történetünk abban az időben kezdődik, amikor még volt esély unatkozni, meg volt egy szkennerem, és elő tudtam halászni a megmaradt, megsárgult családi fotókat. Ezen maradékok, illetve megmentett képek története egy novella után kiáltana, aminek szereplője egy eszét, és egyben realitásérzékét veszett vén ribanc, akinek sírjához csak akkor menne ki az ember gyermeke, ha ahhoz össze tudna gyűjteni elég nyálat, de ez a sztori egyrészt nem erről szól, másrészt minden harmadik családban előfordulhatott ilyen, vagy hasonló esemény, tehát nem unikum a mondanivaló.
Történetünk ott folytatódik, hogy elindult a MyHeritage körüli új reklámkampány, amiben családfa kutatás mellett beindult egy képfeldolgozó “AI” és hirtelen ötlettől vezérelve, jól ki akartam próbálni. Tudjuk már meg, hogy jobb, mint egy PhotoShop, vagy csak pénzlehúzós parasztvakítás-e a cucc?
Pár tesztkép, természetesen csodák azok nincsenek, de mindeközben a yard épp rendőrmotorokról posztolt az Instagram csatornáján. Erre leesett, hogy a nagyfater rendőr is volt, és van egy fotóm arról, ahogy egy motoron pózol. Fotó “feljavítva”, Instagram, és yard taggelése, mert hátha tudják, hogy milyen motor, meg egyenruha / beosztás / rang volt az öreg múltja?
Beszarsz, mert szinte egyből jött a válasz, küldjek el, amit csak tudok, van egy kutató a csapatban, aki “hobbiból” elkezdte feldolgozni a régi sztorikat, ő majd segít vizsgálódni.
És lőn világosság!
Az archívumból előkeresve az öreg, méghozzá a következő adatokkal:
(…) (1913-1980) prb. rendőr (1939, 1940), a 2040. számú rendőr (1943), rendőr (1944, 1946), nyugdíjas (1980). *1913. okt. 31. Bp. (r.kat) K.András és Horváth Julianna fia. Megh: 1980. Bp. Szolg.id.kezd: 1939. júl. 01. Beo.h: kerékp. oszt. (1943, 1946). Rendőrképesítő vizsga: „jeles” (1940. júl. 03-05.) =1943. Neje: (…)
A motor volt kérdőjeles, mert elöl nem volt rajta rendszám, így talán az saját gép lehetett – elmélkedtek rajta.
Majd jött a megkeresés, mert lehetne az egész publikus is. Telefonszám csere, hív a kutató srác, aki mindezt publikáltatni szeretné, újságban. A nagyfater témája a kis családomban úgy lett évtizedek alatt eltemetve, mint maga az öreg. Roppant mód nem szeretnék régi sebeket feltépni – lenne mit – így ez csak úgy engedtem, ha mindez név nélkül zajlik, ha mégis felhajtás lenne a dologból, akkor se találjon vissza abba a családba, ahol a 75 éves mutter már többet ül a web előtt, mint én….
De ezzel korán sincs vége a történetnek!
Miközben agyig vagyok elhavazva a melóval, és mindennel is, a barátok – szerintem nem is említettem senkinek, de nem biztos, azt sem tudom már, hogy 3 napja mit csináltam – megtalálták az Instagram képet, sztorit, és elkezdtek nyomozni a motor ügyben.
A Csikóstól kezdve a Veterán főszerkesztő Ocskay Zoli neked kutatott egész vasárnap 😁 – kaptam az üzenetet a keresztfiam apjától.
Ha születésnapom lett volna, akkor ez az egész történet – az, hogy hányan vettek részt benne, mennyi embert, időt mozgatott, használt el – az életem legnagyobb ajándéka lenne!
Döbbenetesek vagytok, nem tudjátok elképzelni, mennyire megható ez az egész, mert nem tudom, hogy volt-e bárki, aki ilyen mélyen tudott volna gyökeret verni az egész lényemben. 11 éve így emlékeztem meg az öregről: KLIKK!
Szóval, kösz Yard, Péter, Csik, Ocskay Zoli, és mindenki, aki csak benne volt ebben úgy, hogy fogalmatok sem lehetett, mennyire fantasztikus dolgot műveltetek, aminek a végén van egy pali, aki épp törölgeti a könnyeit.
