Az van, hogy ma reggel – talán egy év után – úgy ébredtem fel, mint ahogy tulajdonképp a rendes embereknek fel kell ébrednie. Tudod, amikor nem vagy fáradtabb annál, mint amikor beájultál az ágyba. Nézed, ahogy világosodik, lazán kiszállsz az ágyból, beesel a zuhany alá, és már-már ott tartasz, hogy kéne valamit reggelizni. Csaknem vigyor van az arcodon, pedig nem is dugtál éjszaka….. (most ide egy hírős nőideált kéne íni, de mivel 2 perce gondolkozom legalább egy nyamvadt néven, így gondoljon ide valami nagy nevet). Baszki! Hatodik hete nem dolgozom éjszaka. Hat hét kellett ahhoz, hogy elkezdjen visszaállni a bioritmusom arra szintre, amit kitalált nekünk az evolúció.
Jamiroquai nem azért szólt reggel az autóban, mert ez volt, hanem azért, mert szeretem.
Majdnem jó minden, míg be nem állok egy benzinkútra, majd fizetést követően a kutas srác, egy laza hellót követően, éppenhogynem csókolommal köszön el. Egy ilyen csöpp nüánsz, és már el van baszva a napod. Vagy legalábbis elkezdődik elbaszása.
Volt még valami, amiről írni akartam. De vajon mi lehetett?
Várjunkcsak… megvolt a Supernatural évadzáró, House a héten rendelt utoljára (Class fm, vagy miafaszom adó meg elmehet a kurvaanyjába, hogy az amcsi bemutatót követő 10. órában elugatja a végét a sorozatnak. Alig győztem kikapcsolni azt a kurva rádiót…), Shameless is befejezte magyarul az első évadot (az egyetlen, mint nem vagyok hajlandó, szinkron nélkül nézni, mivel annyirarohadtkurvajó), aztán mi van még…. Nemtoom.
Az imént kétségbe ejtettem egy adminisztrátort azzal, hogy közöltem vele, nem fogom átvenni a munkáját. Ő erre számított. Reménykedett. Ábrándozott is róla. Én meg nem vagyok titkárnő. Nem is leszek! Ez neki fájt. Nekem nem.
Asszem ennyi van mára…
Látom sorozat ügyileg sikerült elég komoly fertőzést elkapnod. :DDD
Törülköző-nap! Hosszú hétvége! Mondtam, hogy jó lesz, hogy végre nem kell éjszakáznod 😉