Zap világa….

Legyenek itt rövid szösszenetek az elmúlt napokból, mik tulajdonképp nem érnek meg külön-külön posztot, de ha mégis, hát nincs kedvem megírni.

Californication

Ha valaki ült volna mellettem, miközben néztem a Californication új részét, és ismeri a múltamat, akkor kaptam volna a végén tőle egy tockost, majd vad kiröhögésben zárult volna pár párhuzam felfedezése. Erre én morcosan elküldtem volna a kurvaanyjába, lecsavarom egy whiskysüveg tetejét, és miközben kivégezzük azt a borostyánszínű pálinkát, elmélázunk rajta, hogy tulajdonképp milyen idióta is az ember, úgy általában.

Szex

Amikor egész apró pasi vagy, akkor alig várod a pillanatot, mikor a kiszemelt áldozatodat meglásd (megérintsd, mert akkor még sötétben minden könnyebb) ruha nélkül. Vért köpsz, mire ez összejön.

Vagy egy idősebb csajjal kerülsz össze, kinek fél fogára sem vagy elég, és csak azért dug veled, mert tombolnak benne az anyai ösztönök, és megszánt. De ez most nem lényeg.

Szóval, abban a korban a legyet is meghágnád. Tök mindegy, hogy milyen magas, hány kiló, szőke, barna, kék, vagy zöld. Az, hogy mit mond, hát meg sem hallod. Lényeg a mennyiség. De nagy meló, mert míg a nő benned keresi a nagy őt, addig te fel nem foghatod, mit is akar. Mondhatjuk azt is, hogy a céljaitok szemernyit sem fedik egymást.

Telnek-múlnak az évek, és kezdesz egyensúlyba kerülni a nő vágyaival. Már nem vagy „mindenkitmegdugok, ki az utamba kerül”, illetve már nem annyira, és a nő is tudja már, hogy mi az az orgazmus, és az nem feltétlenül egyenlő a jegygyűrűvel, meg az esküvői ruhával. Vannak bonyodalmak, de azok nem relevánsak, ha a poszt címe szex.

Megint eltelik jó pár év, és azt veszed észre, hogy…. Az, amit anno, gyermekkorodban, mindenféle mocskos ponyvában olvastál, és huszadrangú szexfilmekben, pornó mozikban láttál, fikcióként értelmeztél, az bizony nem áll messze a valóságtól. Magyarán, van olyan szituáció, mikor egy nő bármire képes a szexért. És amikor megkér rá, hogy örökítsd meg őt az utókor számára, miközben kielégíti önmagát, akkor rájössz arra, hogy ha ezt még pár éve kéri, akkor kapva-kaptál volna az alkalmon, viszont mára ott tartasz, hogy mi lehet az a mondat, aminek hatására, egyrészt nem tör ki a cirkusz, másrészt egy bólintás után soha többé nem kér erre.

Politika

Ezt olvastam tegnap egy kommentben:

„Szerintem egyáltalán nem politizálsz keveset, legfeljebb nem eléggé konstruktívan.”

Ha visszaolvasom a posztomat, akkor abból tisztán kiderül, hogy a „keveset” szó inkább „sokat” akart jelenteni. De mindegy is, megértettem.

2004 óta… 2003 óta a magyar ember rengeteget utcai politizál. Ez több szempontból rossz. Egyrészt nem ért hozzá. Fals, téves információkból (Blikk, kereskedelmi tévék, egyéb szennylapok, hataloméhes politikusok, szélsőséges faszfejek) tájékozódik, abból von le következtetéseket, ezek hatására állítja be magát különböző csoportok, társulások mögé, és lesznek neki elvei. Van akit ez annyira behúz, hogy elveszít egy nagyon fontos dolgot, azt pedig nem más, mint a realitás. Főleg akkor, ha egy barom kiáll a közvélemény elé, és közli, ez fontos dolog az ember életében. Persze akkor, ha a nyálcsorgató rajongói tudnák, mit történik a háttérben…. De nem menjünk bele.

Az utca emberének, a melósnak, egyszerűen nem kell politizálnia. Nem gazdasági szakember, nem szociológus, fogalma sincs, hogy miként működik a nagyvilág. Neki a saját életével kell megküzdenie, ott prioritásokat felállítani, egy listát, ahol ha van hely, az utolsó sorba, apró betűvel beírni, politika. De ott is a Hofi féle „tudjuk mi folyik itt, de inkább csináljunk belőle viccet, mert sírtunk már eleget” típusú politizálás visz minket előre a saját életünkben. Mert NEM ÉRI MEG vele foglalkozni. MERT CSAK FONTOSABB DOLGOK VANNAK EGY BÁNYÁSZ ÉLETÉBEN.

Szóval, az a véleményem, hogy ha hetente 12 percen keresztül felhúz az, hogy mi történik a parlamentben, az önkormányzatokban, és minden egyéb, ezt az országot irányító helyen, akkor én vagyok a hülye. Ez többször előfordul, mint ahogy szeretném, de viszont ez az én életem, nekem kell ezen változtatni. És mondjuk közben meghallgatni azt, hogy nem csak nálunk idióták a politikusok, nomeg azok, kik bizalmat szavaztak nekik, és így is lehet küzdeni ellenük:

Firefly

Megint elindult a pletyka, hogy lehet…. talán… van rá esély, hogy…. ismét, és akkor megint felcsendül a főcímzene, mit már egyszer ide belinkeltem, de most nem fogok. Bár milliónyi kérdés merül fel, hogy miként folytathatnak egy olyat, mi kult lett, és mi nagyon „szépen” le lett zárva, de rajongóként az ilyet elhessegeti az ember gyermeke, és csak azt várja, hátha a Serenity újra megpróbál darabokra hullani. Hüümm….

Nah, akkor azt hiszem, hogy ennyi van.