Van úgy, hogy kétségek között őrlődsz. Nem, ezek nem is kétségek. Reakciók között őrlődsz? Van ilyen?
Tegnap mondjuk közöltem a főnökömmel, hogy mára találjon ki valamit, mert a francnak sincs kedve elmenni szabira. Erre 5-ig annyit dolgoztunk, hogy most hazamegyek, és szó nélkül beesek az ágyba, kikapcsolom a telef…
A telefon, igen! Ma megtaláltam a telefonom, a kocsi ülése alatt. Tök értelmetlenné kezd válni ez az eszköz is. Nem is emlékszem rá, hogy mikor hangzott el belőle valami értelmes dolog, vagy bármi más.
Volt még valami, reakciók közötti őrlődés, de ezt most dobjuk. Nincs is hozzá közötök. Bekerül a „Ha majd egyszer megöregszünk, akkor leírjuk az utókor számára” feliratú dobozba.
Zap el!
Nemááá, két napja beszélhettél rajta velem 😛
Mitnemá? Az volt szerdán. Azóta meg köllött kemény egy válasz sms-t küldenem, azt jóccakát.
Ezért tényleg egyre feleslegesebb.
De ha gondolod, akkor úgyis számlák előtt ülök, kigyűjtöm mobilszokásaimat. 😉
Nem az a lényeg – hanem hogy gondolj bele: telefon nélkül hány embert nem ismernél 😉