Zap, és a web (2015). Na meg az van, hogy öregszem. Ez már tuti….
Emlékszel még arra, amikor a szüleid megkértek ara, hogy programozd be a TV-t, videót, állítsd be az órát, a technikát, mert ők ezt nem értik. Te meg közben azt nem értetted, hogy ők hogy nem értik, hiszen annyira egyszerű, tök magától értetődő, hogy menü/opciók/felvétel/Start date…gomb hosszú megnyomás, kettőt balra, klikk, stb.
És akkor azt mondtad, hogy ez veled sosem, mert ugyan mi bonyolult dolog van a technológiában, hiszen annyira egyszerű, és annyira izgi.
Csütörtök este – bár nem voltam megmaradt szellemi képességeim teljes birtokában – csak az választott el attól, hogy a laptopot kettétörjem a térdemen, és elmenjek bányásznak, hogy időben lecsaptam a tetejét. Ritkán voltam ilyen helyzetben. Mondjuk assembly kódot sem néznék meg soha, mert kb. ugyanerre a végkimenetelre lehetne számítani, de arra legalább felkészül az ember gyermeke.
A HTML5 elhozott nekünk egy multipage kifejezést, és ezzel együtt egy totálisan más webes felületet. Méghozzá egy kibaszott kreatív, és nagyszerű dolgot, ami szakít a megszokottal, és végre besöpri a kukába a sok mocskot, mit az emberek weblapként aposztrofálnak. Jeles képviselője itthon a vs.hu, (volt?) bár mintha mostanság engednének az itthoni web analfabéta közönségnek, és csináltak volna egy pár fejlesztés vissza az időben, de erre nem tennék most pénzt.
A lényeg az, hogy végre megmozgat valamit a cucc a weben, és ezzel csak az a baj, hogy ha eddig rákattant az agyad a szokásos környezetre, szerkezetre, metódusokra, akkor ezt fejleszteni egy rémálom. Gyakorlatilag 5percenként vesztettem el a fonalat, mit pár másodpercre ismét sikerült felvenni, néha voltak is világos pillanataim, majd megint összeomlott az elképzelés, és volt egy olyan érzésem, hogy Alzheimer-kór kezdeti tünetei mutatkoznak rajtam.
Most van az, hogy kell egy bazi nagy papír, és az egész koncepció nulláról való felépítése úgy, hogy minden egyes, az évek során felhalmozott rutint, elképzelést, miegymást kisöprök a tudatomból, és úgy ülök le a gép elé, mintha most látnék életemben először számító-gépet.
Szép dolog lesz, sok kávéval…
