Gyakran keverik a sértődöttséget a „kurvára leszarlak” állapottal. Itt van példának okádék, a főnököm, ki úgy gondolja, hogy én mostan meg vagyok rá sértődve, mi olyan messze áll a valóságtól, mint ő attól a rendszertől, mi felett hatalmat gyakorol.
Sértődött akkor vagyok, ha úgy érzem, engem most jól megbántottak. Az, hogy ez jogos, vagy jogtalan, ilyen napom van, vagy megjött, esetleg tele van a hold, oly mindegy. Duzzogok. Erre példát mondjuk egész csöpp koromból tudnék felidézni, mikor két nap alatt eltéptem két vadiúj gatyámat az isi udvarán, és a másodiknál picsán vert apám. Nah, akkor meg voltam sértődve.
Abban az esetben, amikor valaki egy hülye picsa, és erre közel két éve próbálom rávilágítani, méghozzá több oldalról, türelmesen, megértően, szájbarágósan, majd szellemi befektetésem ellenére az illető nem javul, akkor jön a kurvára leszarlak állapot. Inkább maradok a minimál kommunikációnál, minthogy kifejtsem teljes egészében hülye picsa mivoltát, mert ha majd’ két évig erre nem sikerült rávilágítanom, akkor kösz, de ennyi volt, nem ér meg több befektetést, az élete utolsó pillanatáig hülye picsa marad, és csak azért nem vésik eme tényt a sírkövére, mert a sírkövesnek beremegne a röhögéstől a vésője munka közben.
Amúgy, most gondold el, ha valaki a környezetedben a veled fennálló konfliktus annyival zárja, hogy sértődött vagy, az vajon mennyi energiát fektetett be a megismerésedbe? Gyakorlatilag eljuthatnék arra a felfedezésre, hogy 10éves kortól, mikor már nem vernek a seggére az ember gyermekének szakadt nadrág miatt, és mondjuk nem egy hülye picsa, a sértődött állapot megszűnésre van ítélve, hiszen már kezd kiforrni öntudatod annyira, hogy érvelj mondataid, cselekedeteid mellett. Már ha találsz olyat, ki ezt be is fogadja.
