Azért itt megjegyezném, el nem tudtam volna képzelni az, hogy négy nap regisztráció után kipasszoltok a főoldalra. Őőőő….
Mit is mondjak…mit is mondjak… Ha ez így megy tovább, akkor azitt megfogalmazottakat ki lehet nyomtatni, galacsinná gyűrni, majd kidobni a kukába. Hhmmm…
Mármint szerintem… ha nincs családja, gyerekei, euro alapú hiteltörlesztő részletei, vagy végzetes, halálos szemtengelyferdülése. Mondjuk szeretője is legyen, de mivel ez a poszt nem arról szól, így hát maradjunk a tárgynál!
RC modell.
Az úgy kezdődött, hogy ő visszaütött!
Na jó, az úgy kezdődött, hogy egy kollegám azt mondta, hogy vegyem a kezembe a távirányítót. Erre mondtam neki, hogy ő egy hülye, meg még valószínűleg egyéb jelzőkkel is illettem. Mit szórakozik ez hót öregen (Ő már az, én még nem! Nem! Nem!) egy gyermekjátékkal? Majd kezembe vettem, mire az autó fogta magát, és kb. fénysebességre kapcsolva eltűnt a távolban. Kell egy ilyen! – kiáltottam fel menten.
És akkor bevezetést nyertem az RC autózás nevezetű őrületbe. Megnézhettem az alap felszereléseket, tuningokat, versenycuccokat, versenypályákat. Oké! Mondom, én ebbe belevágok, de szigorúan hobby szinten. Max. 100ezret vagyok hajlandó kiadni rá, többet egy fillérrel sem. Gondoltam én, akkor. Így hát megszületett első RC autóm. Egy szép alapmodell, a kiegészítőkkel egyetemben. Simán benne is maradtam az előre kitűzött árban. Addig… Aki ebbe a sportba belekezd, az választhat három lehetőség közül. Megveszi az alap cuccot, azt kimegy a haveroknak dicsekedni egy tesco parkolóba, hogy csapat egyet-kettőt, majd leporolja, felteszi a polcra, és otthon nézegeti.
Megveszi az alap cuccot, és a haverokkal elkezd pályákra kimenni, és hobby mód versenyezni. Itt már nem teszi fel a polcra, mert valami folyamatosan szerelés alatt áll. Tu
ning alkatrészek beszerzése (tök feleslegesen, de erről később), törések javítása / pótlása (lesz belőle bőven az elején), beállítgatások finomítgatása, kasztni javítás, új kasztni fényezés, optikai tuning, stb. Megveszi a cuccot, kimegy a haverokkal csapatni versenypályákra, majd továbblép, és irány a versenyzés. Kiválasztja a pénztárcájának még megfelelő kategóriát, és nyomja bele a pénzt, mint süket a csengőt. A második kategóriás a hülye ember. Az alap modell egyszercsak nem lesz elég gyors. Így hát gondolja ostobán, fejleszteni kell. Megveszi a futómű tuningot, csapágyakat, alu alkatrészeket, bika motort, szabályzót, fullos távirányítót, majd amatőr módjára vagy az első kanyarban elszáll, mint egy győzelmi zászló, vagy leolvasztja az alvázát a tuning cuccokkal.
Ezek után elkezdi bújni a szakirodalmat, mi tulajdonképp a fórumozásban merül ki, kérdezgeti a profikat, és rádöbben, az alap cucca csak arra jó, hogy jól tudjon szórakozni, élvezze amit csinál, de sosem lesz a kocsiból világbajnok autó. Meg kategória sincs, miben elindulhasson az autójával, ha igazán versenyezni akar. Mivel az alaphoz sok, a top kategóriához kevés. Ilyenkor vagy beletörődik, vagy eladja az egészet féláron, és okosabban vásárol.
Én most az első, és a második között téblábolok. A parkolókból már kiléptem, a versenypályákon művelt dolgaim meg nem igazán mutatják azt, hogy bármiféle bajnokságon részt kéne vennem. Mert ugyebár van az ember gyermekének önkritikája, és ehhez tartozó üres pénztárcája.Viszont baromi jól tudok a levegőben pörögni! Úgy nyolcat. Meg már fejtetőn is tudok legalább hat métert csúszni, és a törött kerékagyakat is rekord sebesség alatt tudom már kicserélni.
Wwwwrrruuummmmmmm…..
Mondhatnám, hogy bocs a főoldalért, de egy jó írást mindenkinek látnia kell.÷)
Ez az RC-modellezés régóta piszkálja a csőrömet. Bár úgy, hogy egyedül kimegyek valahová berregni, nem igazán motivál. A gyerek meg még kicsi hozzá.
Semmi gáz! Nem kaptam leveleket, hogy „Olvastam egy blogot, a freeblogon, és csak annyit szeretnék mondani, hogy a kurvaanyád!” :-))
Ezt úgy szokták csinálni, ha nincs idióta haver, ki belevisz ebbe az őrületbe, hogy vesznek a kölöknek valami pár ezer forintos csöpp autót. Azzal elvan pár hétig, majd az apuka azt mondja; Nah, gyermekem, nézzük meg mit csinálnak a nagyok!” kiviszi a gyerkőcöt valamelyik pályára hétvégén, ott összeismerkedik pár fanatikus barommal, a gyereknek ez nagyon megtetszik, és kap egy nagyobb kocsit. Papa viszi hetenként játszani, és megvárja míg a kölök ráun a dologra, s mivel már ismeretséget kötött a pályán lévőkkel, hát átveszi a gyerektől a verdát, és megőrül. :-))
De a legelején ezt ajánlom neked nagyon átvenni: http://forum.rcmodell.hu/
„Impelleres, sugárhajtóműves, és egyéb tolómotoros gépek”. Na ezen elgondolkodtam.÷)
Fene tudja. Ilyen komolyan nem gondolnám. Bár akkor már jön a kérdés: úgy érdemes?
Ilyenkor mondom azt, hogy pasik vagyunk, kiket ha elkap a versenyszellem, mi technikai sportokhoz kötődik, akkor nincs megállás, vagy csak nagyon nehezen.
De hát ezt mindenkinek a saját beállítottsága határozza meg. (no meg a pénztárcája) 😉 Ha nem használt cuccot veszel, akkor min. 50-60ezer az alap. Évi három-négy alkalommal egy aszfalt placcon való csapatás miatt nem éri meg.
Én meg ezennel kijelentem, miszerint örülök, hogy a férjem csak PlayStation meg Wow.
Az attól függ, hogy unod már a pasit, vagy hiányzik… ;-))
Szia!
Én azt mondom,hogy nem egészen így van a dolog ahogy te írod.
Kategória függő ez is,nitrometán,elektro,benzin,1/25 től az 1/5 méretig.
De amiben egyet értek,hogy alap gépet nem hagyok ismerősöknek venni.
Jesszus…. de rég írtam ezt. 😉
Hhmmm… nem tudom most mit vennék. Szerintem még mindig alapot, mert ott még a legolcsóbban meg lehet tanulni az rc „titkait”. Valakinek több százezret belenyomni egy autóba, majd mikor már nagyon bátor (úgy az első 10perc után), az első kanyarban elszáll, mint a győzelmi zászló, és ottmarad a pályán az autó fele… Drága tanulás az. 😉 Alapnál meg 20ból akkor is kicseréled az egész autót, ha alvázat is (én egy hónap alatt 2×) törsz az elejével, hátuljával együtt.