Amióta szabin vagyok, valami beszarik. Kedden összeszarta magát az egyik tv az üzletben. Még jó, hogy 22 nappal azután, hogy ki lett fizetve rá az összes részlet. Ennél már csak az szürreálisabb, ha egy nem működő tv-re fizetsz részleteket, ami felveti azt a kérdéskört, hogy miként lehet rövidebb a garanciális ideje egy terméknek, mint a termék hitel ideje. De ez egy olyan ravasz kérdés ebben az országban, hogy ha ebbe belemennénk, kielemeznénk, akkor, és eközben, a tér-idő kontinuumban egy akkora szakadás keletkezne, hogy abba nemcsak orbánviktor, meg az elmúlt 20 év összes bürokratája (tehát a fél ország) szakadna bele, hanem magukkal rántanák a komplett galaxisunkat is, de még a világegyetem is sikítva körömszakadtáig kapaszkodna a peremen. Ez volt tegnap.
Ma beszart a hűtő világításkapcsolója. Úgy szart be, hogy állandóra, tehát világítva hagyta a hűtőt, ami nem baj, ha a hűtő funkciója a melegítés, de mint ahogy a nevéből is adódik, a hideg előállítása, és tárolása a fő működési elv, mi roppant nehéz abban az esetben, ha egy izzó, csaknem burkolatcsöpögésig izzik a szerkezetben, állandó, azaz 24 órás jelleggel. Kiszedtem. 4ezerért lehet kapni hasonlót. Meg sem merem kérdezni, hogy mennyibe kerül, mi ugyan olyan.
És nem is a felsoroltakkal van a probléma. Hanem azzal, hogy ILYENEKRŐL írok, miközben épp a Viktória vízeséstől kéne a Kili felé tartanom, meg falukat, meg rengeteg portrét fotóznom, és szarni a tévékre, hűtőkre, az országunk csökött, idióta táborára (meg sem említem, hogy ma valakit durva hangnemben felvilágosítottam telefonon, hogy ÉN VAGYOK A VEVŐ, ha esetleg elfelejtette volna a táplálkozási láncot), és azon gondolkozni, hogy milyen munkát tudok találni ott, a világ túlfelén, hol nincs tv, rádió, net, meg hűtőszekrény.
húzzál el a Viktória vízeséshez lécci. valaki maradjon normális.