Világlát….

Most…most…moooost kezd kristályosodni, kezdem úgy igazán érezni, érteni, hogy mennyire elkorcsosult ez az ország. Mennyire irányítanak, mennyire …. Baszki, nem találom a szavakat…

Közelítsük meg máshonnan.

Te tudod azt, hogy mondjuk volt egy Moholy-Nagy Lászlónk? Mondjuk aki előtt a fél világ fejet hajt, és letérdel. Nem? De azt viszont tudod, hogy ki szerepel az aktuális szappanoperában a zertéelen, meg azt is tudod, hogy kit vertek meg a nemtoommilyen show-ban, és azt is tudod, hogy a médiahajóról ki mászott le négykézláb, és egyébként meg önkéntes politológussá is előléptetted magad, a gazdasági szakemberséged meg határtalan. A bulvár nem lett más, mint az mai ember bibliája, és tökéletesen irányíthatóvá váltunk a média agyzsibbasztó hatása miatt. Kapunk jutubot, közösségi portálokat, megvezet a híradó, a politikusok, a sajtó, a reklámok, és ebből levonjuk a konklúziót, mi valahogy arról szól, mi milyen szerencsétlen áldozatok vagyunk a világban, és ez szépen kitölti a mindennapi gondolatmenetünket.

Én most szégyellem magam. Szégyellem magam azért, hogy az elmúlt évtizedben minden szarral tudtam foglalkozni, hogy befolyásolhatóvá váltam, és kimaradtam egy totál érdekes, és izgalmas világból, mely tele van fantasztikus sztorikkal, új világlátásokkal, mik megmutatják, hogy miként jutunk el a fakockától egy felhőkarcoló megépítéséig, vagy az olvasástól egy művészeti irányzat felépítéséig.

A mai világunk egyszerűen szar. És ezért ugyanannyira vagyunk felelősek saját magunk, mint a tanáraink, vagy akik gondolkodni tanítanak, és mindenki más, aki befolyásolja a világlátásunkat.