Van egy alapítványom, és eme tény ma reggel, 8:36 magasságában…

Jó, nem csak nekem van alapítványom, mertmivel ez csapatmunka, de ennek ténye így reggel egy olyan kibaszott erővel csapódott be tudatomba, hogy nagyjából 42 századmásodpercre voltam a teljes, és totális összeomlástól.

Ámde ennek örömére ehhez a legtökéletesebb zene nem lehet más, mint:

Én elhiszem – sőt tudom, mert láttam már olyat – hogy vannak ezen a bolygón terminátorok, kikre gyakorlatilag annyi mindent akasztasz rá, annyi szerteágazó, sokrétű, dologgal foglalkoznak, hogy elámulsz, de 8:36 perckor úgy éreztem egy füstölő kávé, meg egy gőzölgő cigi társaságában (persze, már csak egy orosz hússaláta hiányzott volna), hogy ezt kérem én már nem tudom, mert nincs hozzá üzemanyag.

Jelzi ezt az is, hogy az elmúlt 72 órám pihenéssel (alvással) töltött idejének elemzését simán felvehetné valami agyturkásznak készülő egyed a doktorijához, mert példának okádék, a legutóbbi, úgy 3 órás alvási ciklusomban nem azt éltem meg, hogy mondjuk sárkányok kergetnek, vagy a kedvessel szeretkezünk valami kibaszott sziget tengeröblében, hanem hogy nincs több marlboro a boltokban, így dohányt veszek, cigipapírt, és megtanulok sodorni.

Beteg, bazdmeg!