Választásos izééé…

Az megvan, hogy a múlt heti VOKS ’14 egyik kérdése arról szólt, hogy a következő választáson vajon kit zárnál ki a parlamentből, erre a fidesz össz. szavazóinak több mint 3%-a a saját pártját jelölte eltüntetés ügyben.

Fasza! Amúgy , ha ezt felnagyítanám – de nem teszem – , akkor az kb. 50e. Szóval, 50 ezer olyan ember van ebben az országban, ki írásba adta, hogy tökhülye… Az a kettő is az volt, ki tegnap beült egy felmatricázott, felzászlózott autóba, és hangosbeszélőn hirdette (nem vicc, hóót komoly!), hogy az ország nem eladó. És elment előttem. És amikor felébredtem a döbbenetből, legszívesebben utána mentem volna. Azt ha nagydarab vagyok, az agresszív fajtából, akkor kirángatom a két köcsögöt, megmutatom, hogy az elmúlt 4 évben mennyivel emelkedtek az adóim, járulékok, a benzin, megmutatom neki az elmúlt havi nav levelezésemet, bónuszként elé teszem a pár perccel azelőtt „kézhez” kapott kamarai tagdíj befizetésről szóló levelet (anyád fizesse be, inkább leülöm, hogy szakadtatok volna a muterba), majd amikor még mindig bambán néz a két köcsög, mert nem érti mi van – hát hogy is értené, amikor itt rezsicsökkentés van, a kurvaanyád – akkor úgy elverem mindkettőt, mint a lovat. Ha nem is tanulnak belőle, de legalább fájni fog nekik.

A legjobb politikai műsor a szennycsatornákon az ATV-s Hírvita. Ellentétes véleményeket ütköztetnek szakértők, nem szakértők. Sok mindent le tudsz ebből szűrni. Pl. azt, hogy az Orbán rajongók tábora akkor is Orbán rajongó maradna, ha kedvenc vezérük holnaptól gázkamrával oldaná meg a nemzetiségi kérdést, és hadat üzenne Amerikának. Mindkettőre volt példa a magyar történelemben… Félelmetes néha azt nézni, hogy valaki mennyire bele tud vakulni egy nézetbe. Nem, nem is nézet. Ez valami szörnyű rajongás a főnök iránt. Mintha az ország egy része valami elmebeteg víziókban szenvedő szektás csoport tagja lenne. Te meg közöttük élsz, és csak nézel ki a fejedből, mert amit eddig viccnek véltél, az marhára úgy néz ki, tök komoly dolog, és 12 perc múlva itt mindenki beveszi a ciánt, mert a főnök azt mondta, hogy ez az egyetlen út a nirvánába. És már nyújtják feléd a tablettát…

Két hét múlva választások. Eljutottam arra a pontra, hogy kezdjem komolyan venni a cuccot, és majdnem azt mondjam, hogy az az ismerősöm, ki nem megy el szavazni, illetve az Orbán féle laza diktatúrára szavaz (azzal, hogy nem megy el szavazni), az jobban teszi, hogy ha most élből kitörli a telefonszámomat, összes elérhetőségemet, mert nem vagyok hajlandó semmiféle közösséget vállalni olyanokkal, kiknek ez jó, illetve akik beleegyeznek ebbe a rendszerbe. Ez a rendszer határozza meg az életem, méghozzá több ponton. Érezhető, kézzelfogható, számaim, adataim, magánéleti bizonyítékaim vannak arról, hogy az elmúlt négy év őrülete mennyire telibe baszta az én mikrovilágomat anélkül, hogy be akartam volna engedni. Nem a személyt gyűlölöm, hanem a módszereit, a hatalmi vízióit. Azt, ahogy a hülyékből elvakult, szemellenzős hülyéket gyárt, minek következményeként a farok nagyon rossz helyére kerülök. Már megint. Pedig mostanság nem bántottam senkit. Asszem…

Két hét, és kiderül, vajon ennek az országnak hány százaléka értette meg, hogy baj van. Hányan süllyedtek még lejjebb egzisztenciálisan, hányan vesztették el a munkahelyüket, trafikjukat, földjüket, hányuknak hiányzik a kint dolgozó szerettük, hányan vannak, kiket megszopatott, megalázott ez a rendszer, hányan nem látnak kiutat ezen az úton, hányan tudják, hogy nem ők vannak az aktuális kormányért, hanem az aktuális kormány van értük, hányan gyűlölik az arroganciát, a megmondó embereket, a korlátlan, szabályozhatatlan, felelőségre vonhatatlan rendszereket, hány ember csalódott, mert nem erről volt szó.

Van e elég felnőtt, érett gondolkodó ebben az országban?

Ha arra a kérdésre (VOKS ’14), hogy

– Mit választanál, rezsicsökkentés, vagy államilag támogatott hőszigetelés? – a rezsicsökkentést választják
– Legyen e tévés miniszterelnöki vita? – nemmel voksolnak
– Jó lépés e az energiacégek államosítása? – és erre igen a válasz
– Mekkora átláthatóságra van szűksége az álamnak? – erre azt mondják, hogy döntse el az állam
– Mekkora a magyar állam mérete? – mire úgy felelnek, hogy pont jó, vagy nem elég nagy
– Legyen e a közműszolgáltatás nonprofit – mire egyértelműen bólintanak

akkor ez az ország dugig van alulképzett, írástudatlan gyökerekkel, akik a sorsodról döntenek. És akkor ez valami kibaszott mód elkeserítő. Itt már nem az elvek határozzák meg a jövőd. Nem arról szól a vita, hogy védeni akarod a nemzeti érdekeid, vagy elkötelezett vagy a piacgazdaság mellett, esetleg a mindened a szabad gondolkodásra való ösztönzés. Nem az eszmék ütköztetésén van a hangsúly, mit oldalaknak címkéztek, mik lényegéről az utca emberének egyáltalában nincs fogalma, pláne nincs olyan nagy párt ma, ebben az országban, ki a felcímkézése szerint működne. Itt arról van szó, hogy mennyi az aránya az agymosott idiótáknak, kik nemhogy nem tudnak számolni, de el sem jut a tudatukig, hogy kéne.

Ugye nem ennyire szörnyű?

Ne válaszolj. Majd két hét múlva kiderül…