Töpreng….

– Szia kicsim! Hogy mi? Miért volt a bácsi autóján az a matrica? Miért kiabálják az utcán azt, hogy le Trianonnal? Miért ilyen mérgesek?

– Igen apu, nem értem! Félek!

– Semmi baj, gyere, üljünk ide a fa alá, mesélek neked erről. Ahhoz, hogy ezt megértsük, azt kell tudni, hogy több százezer év alatt belénk égett, megszokássá vált az, hogy uralkodjunk mások felett, több vagyont szerezzünk, mit el tudnánk költeni, mi legyünk a csúcsragadozók még akkor is, ha az áldozatok nem állatok, hanem ugyan olyanok, mint mi, emberek.

A hatalom, pénz, harácsolás lett a fő mozgatórugónk, és emiatt képesek vagyunk bármit megtenni. Valamikor, a 19. Század vége felé, amikor a tudomány, a fejlődés, egyre több nyersanyagot kívánt a fejlődéséhez, a nagyhatalmak mindent megtettek azért, hogy minél több gyarmatot, minél több területet szerezzenek, hol ezekhez hozzájussanak anélkül, hogy fizetniük kéne érte. Természetesen nem volt mindenki olyan helyzetben, hogy sok gyarmata lett volna, így ezekre rátört az irigység, és elkezdtek felkészülni, háborús eszközöket gyártottak azért, hogy hajóra szálljanak, majd területeket szerezzenek, minek okán rettentő sok ember haljon meg, és ennek eredményeképp egy páran meggazdagodjanak. Ez természetesen nem tetszett azoknak, kik már nagyon sok ilyen területtel rendelkeztek, hiszen féltették vagyonukat, a saját területeiket, így hát mindennek a vége az lett, hogy a nagyok, és a feltörekvő irigyek két nagy csoportba tömörültek. Mi, az országunk, amit akkor úgy hívtak, hogy Osztrák-Magyar- Monarchia, a feltörekvőkhöz csatlakozott. Ennek oka az, hogy a mi országunk vezetőjének nyelve, kultúrája szorosan kapcsolódott a hataloméhesekéhez, nem is beszélve arról, hogy az eljövendő gazdagság, és nagyobb hatalom szele megrészegíti a gyengéket, elvesztik eszük, józanságuk, és képtelenek az átgondolt döntések meghozatalára.

A két nagy csoport egyre jobban feszült egymásnak, viszont kellet valami ürügy, minek hatására kitörjön a vérrontás. Ok nélkül, csak merő hatalomvágyból ebben a korban már nem volt illendő háborúzni. Sok ravasz ember volt ekkor az irigyek táborában, és amikor látták, hogy ez patthelyzet, tehát senki nem mozdul semerre, akkor a saját vezetőik közül áldoztak fel valakit azért, hogy annak halálával a gyűlölt ellenséget okolják. És akkor hadat üzentek minden ellennek.

Kitört az első világháború, mi négy évig tartott, és eközben 15 millió ember halt meg. Mindez csak pár ember gazdagságáért. Ilyenkor az történik, hogy a győztesek összeülnek ünnepelni, és egyben gyászolni is. Ugyanis nincs olyan háború, mi igazi győzteseket hirdetne, hiszen emberek haltak meg, feleségek vesztették el férjüket, anyák, gyermekeiket, szomorúság van ilyenkor mindenhol, mi végigkíséri az ember életét. Viszont, a győztesek ilyenkor bosszút akarnak állni, mi esetünkben azt jelentette, hogy azt a hatalmat, mit mi gyakoroltunk Európa ezen részén, szétszaggatták darabokra.

Tudod, a bosszú is abba a kategóriába tartozik, ahonnan az irigység, hataloméhség, a harácsolás ered. Nem ugyanazt jelentik, de mind ugyanazok, mit neked kerülnöd kell egész életed során, hiszen ezek csak arra tanítanak, hogy miként dönts rosszul életed során.

Tehát, a győztesek összeálltak Franciaország fővárosa melletti Versailles-ban, a Nagy Trianon kastélyban, és újrarajzolták országunk térképét, minek a következménye az lett, hogy rengeteg területet vesztettünk. Látod? Semmi nem maradhat következmények nélkül, főleg olyan dolog nem, minek eredménye rettentően sok ember halála. És tudod mi a vicces? Később kitört egy második világháború, minek alapja ennek, a vesztesek számára megalázó döntés miatti harag, majd ezt követően megint csak a harácsolás, és világuralomra törekvési terv. Tudod mit tettünk? Megint a rosszak oldalára álltunk. Megint rosszul döntöttünk, megint egy csomó ember halt meg amiatt a csapat miatt, minek mi is tagjai voltunk, és megint elvesztettük ezt a háborút.

És akkor most miért vannak ezek az emberek az utcán, ahelyett, hogy szégyenérzetet éreznének a nagyapáik, dédapáik rossz döntései miatt?

Mert buták. Mert rossz volt a töri tanáruk, vagy nem is tanultak törit, mert izgalmasabb volt a padtárssal játszani az asztal alatt, és csak úgy átbukdácsoltak az iskolákon. Az ilyen buta embereket, a jelenlegi hataloméhes, és harácsoló vezetők maguk mellé tudják állítani azzal, hogy közös ellenségképet mutatnak nekik, méghozzá egyszerű szavakkal, hogy ők is megértsék, hogy van valami kézzelfogható rossz a világban, mi ellen küzdeni kell, és ami olyan rossz helyzetbe sodorta őket hosszú évtizedek alatt, ami miatt most teljesen elveszettnek érzik magukat. És ha már így, egy közös ellenségképpel sikerül elcsábítani sok embert, akkor azokkal olyan dolgokat is meg lehet tenni, miről azelőtt még nem is álmodtak.

Nah, ennyit erről! Most pedig menj a többiekkel labdázni. Nyomás!

Ez a poszt, egy másik, hasonló hangvételű hatására született, nomeg az emberi butaság ellen!

És mivel ez volt a négyszázharmincötödik, ezért most mi történik? Igen! Tekintsük át ezt az évet.

Dög unalom! Nesztorioszt, ki egy szír pali volt, és aki szerzetesből feltörekedte magát pátriárkának, száműzik egy monostorba, mit egy szaharai oázisban húztak fel . Na bumm… Egy páran meg meghaltak, de ez egy borzalmas időszak, mikor minden a vallásról szólt….