Az van, hogy Tony Curtis nem halt meg. Bár nem látod többé a tolószékében, nem beszél vele a családja, barátai, de sosem fog meghalni. Mint ahogy Jack Lemmon sem, no és Walter Matthau is velünk marad örökre.
Ott fent vannak az égi játszótéren, és szívatják egymást, sztoriznak a varázslatos 60évekről, és új csibészségre vetemednek minduntalan. Néha lenéznek, szivarral a szájukban hátradőlve, bölcsen bólogatva, össze-össze kacsintva és figyelik, ahogy előttünk pörögnek a fekete-fehér képkockát, és újra megmosolyogjuk, hangosan felnevetünk játékukon.
Tudják jól, hogy sosem halnak meg.
És mi is tudjuk, hogy mindig velünk lesznek.
Tony Curtis
(1925 június 3. – az idők végezetéig)
Mindörökké kedvenc…
(: