Terápia – HBO

Értem én, hogy kell, meg hogy betömköd némi réseket a magyar film – sorozatgyártásban, meg hogy a HBO-nak köll támogatni az itthoni filmeseket, és akkor mivel tegye, ha nem egy sajátgyártású sorozattal, és tulajdonképp nincs is baj vele (így, a negyedik rész után), de nem értem a helyét, és idejét.

Most gondolj bele. Este hazamész a „kabaréból”, mi körülöleli csöpp világod, országod. Megküzdesz sok mindennel, többeket leidiótázol, némelyeket szeretsz, egyeseket nem értesz, mások meg téged tartanak zavartnak. Hazaesel, nagy levegő, kifúj, otthon talán vár egy újabb „kabaré”, vagy nem, vagy csinálsz magadnak. Meglátod az asztalon kibontatlanul heverő borítékokat, vállat vonsz, vagy nem, kaja, esetleg bekapcsolod a tévét, vagy nem, és eléd tárul az a „kabaré” amiben egész nap voltál, megszorozva tízzel, vagy nem, és amikor már rohadtul eleged van, akkor jön a HBO piszokmód beharangozott sajátgyártásúja, és azt látod, hogy…

–          Laura nem tudja magát hová tenni a világban, ellenben beleszeret abba, kitől a segítséget várja (mintha nem megjósolható lett volna),

–          Máté úgy gondolja, hogy ő különb, ő az irányítók, genetikailag sikeresek apró csapatának tagja, bár ebben elkezdett kételkedni, és megerősítésre vágyik,

–          Zsófi, kit apró kora óta kihívások elé állítanak, és aki 16 évesen ki akart menekülni ebből bármi áron.

–          Petra és Tamás, kiket látva egyszerűen már sokkot kapsz, és ordítanád bele a zajládába „Húzzatok a francba, váljatok el, vagy szülessetek újra, mert nem értitek minek vagytok a világon, vagy legalábbis ott, együtt”

–          És András, ki az egészet vezényli, és akiről első látásra tudod, hogy ő maga is segítségre szorul, sőt, talán még jobban, mint a többiek.

Tehát, mikor leesik a nap, és elkívánnád felejteni a saját kis poklodat, akkor jönnek, és visszarántanak a szarba. Nem azt mondom én, hogy csak baszóskardozós peregjen a nép előtt folyamatosan, de ez a nép pont annyira tette, teszi magát szerencsétlen hülyévé, hogy tán ki kéne onnan tépni, és nem folyamatosan pumpálni az agyába a saját mindennapjait, saját történeteit. Kéne valami pozitívum, nem? Mert most 40 epizódon keresztül nézni saját magunkat, majd …. Vajon mi lehet majd a lezárás? Mindenki tök happy lesz? Beesnek majd a nagy életigazságok? Talán nem szarják el, és ugyanazon a vonalon halad majd a cucc, mint eddig, szóval a vége nagy, s drámai jelenetekben összpontosul, mi nem lezárást ad, hanem lehetséges változókat tár majd a szereplők elé, és útjára bocsátja őket, azt majd a néző eldönti, vagy nem, hogy merre is mennek tovább.

Egyébként kifejezetten jó a csapat. Igaz, Nagy Ervin szerintem egy kifejezetten szar színész, vagy annyira jól játszik, hogy szarnak tűnik (semmiben nem láttam jónak eddig), Mácsai előtt le a kalappal, Marozsánról eszembe jutott pár nő az életemből, Nagy Zsolt pedig hozza a taplót rendesen.

Asszem ennyi volt számomra a Terápia, mert ahhoz, hogy kövessen a sztorit, bőven elég becsuknom a szemem, és visszagondolni az elmúlt 38 évemre.