Tehetetlenség….

Minden test megmarad a nyugalom (vagy az egyenes vonalú egyenletes mozgás) állapotában, míg más testek hatása mozgásállapotának megváltoztatására nem készteti.

A tehetetlenség egy nagyon szörnyű állapot. Főleg akkor, ha lételemed a mozgásállapotod folyamatos változása, bármiféle külső erők hatására. Mozgásállapotodat akkor nem kívánod változtatni, hogy ha monnyuk úgy vallod az életed, a cipész maradjon a kaptafánál. Ez egy nagyon okos mondás. Lenne. Ha. A világunk olyan cipészekkel lenne tele, kik sokáig tanulták a szakmájukat, képesek abban elemzéseket felállítani, döntést hozni, majd cselekedni. Mindezt pozitív végkifejlettel. Így hátradőlhetsz, bízhatsz a cipész hozzáértésedben, neked csak várnod, majd fizetned kell, és újra működik a lábbeli. Mehetsz föl-le-balra-jobbra, és megpihenve keresztbe is teheted egyiket a másikkal. Ez egy fasza helyzet.

Nem érthetsz mindenhez. Nem is kell, mert aki mindenhez ért, az semmihez. Ez is egy nagyon okos mondás. Lehetetlen cipésznek, vízszerelőnek, lakatosnak, vulkanológusnak, és csillagásznak is lenni egyszerre, hiszen minden egyes szakma folyamatosan változik, újul, ezeket lekövetni ahhoz, hogy ha nem is a legjobb, de nagyon jó legyél… kizárt.

És akkor elromlik a teleportáló készüléked.

Zröttyőg, kraffog, krruppog, mint minden rendes teleportáló készülék, csak a legfőbb funkciójára képtelen, azaz a teleportálásra. Ha ellenőrizted a legalapvetőbb ellenőrizni valókat, mik abból állnak, hogy az energiavezetékekben folyik e az energia, és a visszacsatolások sem metamorfizálódtak, sőt, még a bukósisak is rajtad van, akkor tudnod kell, te mindent megtettél, innentől jön a mesterember.

A mesteremberről – a zigaziról! – azt kell tudni, hogy őt hirdetik, és nem magát reklámozza. Mesterembernek nem kell reklám.

Egy környéki mesterember pár hónapja reklámozta magát. Posztunk hőse már sok önreklámozó mesteremberrel volt kapcsolatban, és igazán tanulhatott volna ezen történetekből, de bolygója csúcsragadozójának mentalitását nem bírja leküzdeni, szóval rendszeresen beleszalad a naivitással jócskán megszórt pofára esés történetébe. De bízik. Hátha. Egyébként is hétvége van, másban nem bízhat, csak abban a „mesteremberben” ki hétvégén is nyomja az ipart.

És jön, lát, győz, beszél. Sokat. Azt mondja, hogy nem kuttyog. Mondom, kuttyog az. És akkor ellenőrzi, jön mindjárt. Nem jön mindjárt. Hosszú-hosszú órákon át nem jön. És akkor jön, és ellenőrzi, a kluttyogt, majd megállapítja, hogy bár klutty, de nem úgy, viszont nem züttyög. De mondom zütty az, biza. És akkor jó, megnézzük, jön mindjárt. A következő nap oda is ért a teleportáló készülékhez, majd megállapította, hogy bár látszik a zütty nyoma, de az sem az igazi, jön mindjárt. Ha van zütty, és klutty, akkor mennie kell, hisz ezek a két legalapvetőbb funkciók egy teleport teleportként való működéséhez. Nemde? De!

Nem jön. Vissza. Csak nem jön. Ekkor teleszalad a faszod érzed a sürgetést, hogy lépned kell, mert bár semmi szükséged nem volt eddig a teleportra, most már közeledik az az időpont, mikor eljő a lételem megváltoztatás egy másik dimenzióba, és ezen tény sürgetőbbé válásával egyenes arányban nő a feszültség is.

Feladod a cipész, és a kaptafa elveid, majd rákanyarodsz az információs szupersztrádára, hol a komplex problémádat összerakva felteszed a kérdést, vajon miért nem züttyen a kraft, mikor krekken a bitty? Mindezt több nyelven, mert sajátodon igencsak szegényes az információáradat, ugyanis tele van minden olyan elemekkel, kik mindenhez értenek. 23 perc múlva megjön a válasz. Vegyél egy krafftrbummbreng jeladót, bazdmeg! És ezt onnan veszed észre, hogy a krutty-zrütty-prekk fázisban meg sem mozdul a manó-méter. És ezt minden mesterembernek kutya kötelessége tudni. Elsőre.

De nem nincs vége a sztorinak, mert akkor hol van ilyen jeladó. Nagyjából sehol. Vagy minden legalább két napnyi távolságra. Fénysebességen… Így hát közlöd a mesteremberrel – mivel ő sem tud ilyet beszerezni – , hogy innentől hivatalos útra terelődik a sztori, szóval a használhatatlan vasdarab átszállítódik a gyártó képviseletébe, hol a falak tele vannak arról szóló plakettokkal, hogymiszerint az ott dolgozók elölről-hátulról képesek krafttytot képezni a zrümmből.  Nem! Zrümmet képezni a krattyfból (összekeveredtem).

Az átszállításról is lenne mit sztorizni, de idáig úgyis csak a legelszántabb olvasók jutottak el, ugorjunk az időben.

És akkor a mesterember beül a teleportba, megnyomja a most teleportolj gombot, mire a cucc krattyftol kettőt, és úgy elkezd zrümmelni, mintha mi sem történt volna. Anyád… Azért nem ugrottam egy hátast, mert próbáltam nem fokozni a bajt egy csigolyarepedéssel. Pedig közel álltam hozzá, mikor három napi szopást követően egyszer csak… Szó, szót követett, emelőre, és átnézésre került, majd egyéb hibák feltárása, jött a számolás, időpont egyeztetés, meg a kérdés, hogy ha ezt javítjátok ennyiért, akkor mennyibe fáj eredetiként?

Azt mondta, hogy nem mondja meg inkább. Megnéztem. Azért bazdmeg emberek autót vesznek, tele tankkal. Hülyevagy?