Nem írtam ide két hete…
Na jó, többek között azért, mert a két hét alatt mondjuk
munkával voltam elfoglalva, mi igen ritka, s ezért becsülendő tulajdonság
felém.Mi is történt, mi is történt.
Kezdjük a hülye picsákkal.
Képzeld el, megjelentem a Slágerrádiós bulin a műjégen. Két nővel
karöltve. Itt vissza kéne kanyarodnom egy olyan poszthoz, mit nem írtam még
meg, és róluk szól, de ugorjunk, eljő még az ő idejük is. Szóval, két dög. Én,
mint roppant érzelmes figura beálltam egy rohadt nagy pocsolya kellős közepén
felbukkanó szigetre egy egyik példánnyal a műjég közepén. Gondoltam én barom,
hogy az ember fia azért megy egy ilyen helyre, mert végig akarja hallgatni a
fellépőket, a fokozott hangulatban együtt ordibálni a tömeggel, meg mindent, mi
ilyenkor szokás. Ekkor megérkezett a második dög is. Illetve megérkezett volna,
ha tudta volna, merre van arccal előre.
Ezt elmondom.
Csörög a mobil. Hol vannak? (az egyetlen ember, kivel
magázódok, és jó játék az ilyen, egyszer próbáld ki) Mondom neki, hogy lát a
főépület előtt négy fehér sátrat, az előtt egy köbkilométernyi pocsolyát, s
annak közepén ott állunk kettecskén. A nő még kétszer hívott fel, mert mindenhol
keresett, csak a leglátványosabb helyen nem.
Megtalált.
Egymásra talált a két példány, majd belekezdtek a hogy
húzzuk fel rendesen a velünk lévő pasit, de aljas mód, című játékba. Nem kellett hozzá egy
óra, és mindketten elkezdtek nyavalyogni, mint két 10éves kölyökgólya, hogy
unatkoznak. Koncerten. És hogy rögtön csináljunk valamit.
Kérésemre, miszerint egy kibaszott koncertre jöttek és
kussoljanak, vagy énekeljenek, azzal reagáltak, hogy a legnagyobb pocsolyákba
lépdelve sipákoltak beázásuk mértékéről. Mire én ostoba, elszóltam magam, biza
még száraz vagyok.
Addig a pillanatig.
A két csaj vállvetve kezdett el páros lábbal ugrálni a
tóban, minek következménye az lett, hogy a térdemről kezdett el befolyni a víz
a cipőmbe. Szupi, kiáltottam fel, majd távozásra szólítottam fel a két
példányt, kik mintha befüveztek volna, kifelé menet minden kisebb-nagyobb
pocsolyába páros lábbal ugrottak bele, és azon még mindig csodálkozom, hogy a
körülöttünk felháborodott tömeg miért nem tépte le miattuk a fejem.
Hogy a koncert?
Jah, az biztos jó volt….
