Szöszö…..

Azt mondták, hogy ne!

Ne tedd Zap, mert elrohad az agyad!

Nem hittem, mert a gyermeki énem még jócskán megvan, szóval, már csak azért is.

És akkor elindítottam, és éreztem, ahogy a szürkeállományom (a maradék) felsikolt a fájdalomtól, küzd, őrjöng, segítségért kiált. Aztán vége lett. Nem néztem meg a neten, hogy lesz e folytatása.

Viszont Kristin Kreuk egy pár jelenetben – mondjuk úgy bruttó 14másodpercben – nagyon jól nézett ki. Kellett otthagyni supermant, mi?

Szóval, így jártam én, meg a Street Fighter.

És azért látszik az agyrohasztó hatás, mert egyből beléptem a fészbúúkra. Bár ne tettem volna. Pedig milyen jó lett volna ma aludni… (tudom én azt, hogy miért nem vagyok ott. érveim vannak, mik nyomósak)

Viszont köszönjük meg (vagy átkozzuk el?) a viasat-nak, hogy mégsem tépem fel ma az ereim. Behozta a Lehetetlen küldetést (Wipeout). Annyit kell róla tudni, hogy miközben nézed, behugyozol, befosol, lefordulsz a székről a röhögés következtében, majd mindez a nyakadba folyik.

„Ben tudja, hogy sietnie kell, ezért megáll…”