Mi kell ahhoz, hogy megváltozzon az értékrended?
Pénz? Hatalom? Bizonytalanság? Félelem?
Hááá, gyerek vagy. Nagy a szabadság. Apu, meg anyu néha rábasz a seggedre, de minden laza, nincsenek nagy félelmek, csak a pókoktól, vagy a mérges szomszéd bácsitól kell tartani. Jönnek a sulik, félsz a vizsgáktól, de értékrend, mint értékrend nem szerepel a napi elfoglaltságok között, hisz indul a hormon tombolás, mi elfolyt mindent. Aztán végigdugtad, végigittad, végigbuliztad mindened, könyvekhez is nyúlsz, kialakul egy kép a világról, és elindul valami. Látni kezded mi a jó, mi a rossz, lesz véleményed, gondolatod, annyi erő van benned, hogy kifordítanád a világot a sarkából. Elkezdesz dolgozni. Különös, furcsa, más szabályok, tápláléklánc, pozíció harcok, jó, vagy rossz rendszerek, elvárások minden oldalról, de még nem törnek át a lelkeden, nem tapossák bakanccsal a privát kis világodat.
Hol fordulsz át? Hol nyomsz el mindent? Empátiát, szabad gondolkodást, hol van az a pont, amikor már nem állsz ki a saját véleményed mellett. Hová tűntek az álmaid a világ megváltásáról? Mikor sodor magával az ár, mikor jön el az a pillanat, mikor lehatod a fejed, és robot leszel, ki minden olyat megtesz, mi ellen alig egy évtizede kardot rántott volna?
Mennyit ér a felépített egzisztencia? Mennyit ér a lelked? Évi nettó 4 millió felett már eladod magad? Vagy 6 kell hozzá, 16? Elég 3 is? Mi az árad? Egy szolgálati autó? Egy megszokott környezet?
A felsőbb körök irányítanak mindent. Ezt hangoztatják az összeesküvés hívők. Persze. Csakhogy a „felsőbb körök” nem misztikus lények. Nem kis csoportok, kik különböző nagyvárosokban összegyűlnek, és irányítják a világot. A „felsőbb körök” itt vannak köztünk. Úgy hívják: a főnököd. Vagy éppen te vagy, magad. És ha ő épp egy idióta (ha beállt a sorba, elvesztett, vagy elnyomott mindent, mi ellen harcot fiatalon), és te sem vagy különb, mert nem figyelmezteted, valamit elhagyott útközben, akkor elvész a józanész. Elvész az emberség. Lesz sok-sok gép, ki szó nélkül végrehajt minden utasítást, bármilyen következményei is legyenek.
És ez nagyon nem jó. Nagyon nem…
Az értékrend ott kezdődik, hogy mire becsülöd magadat, mint létezőt, és magát az életet. Aztán ott alakul át, ahol elkezdesz félni, hogy ezt mások elveszik tőled. Minél több veszteség és fájdalom ér, annál inkább elhiszed, hogy elvehetik tőled az életedet. Aki többre becsülte, az többet veszthet, és hamarabb megfélemlíthető. A másik felület annak reflexes védekezése, jogy ne fájjon, ha vesztesz, elhiteted magafdal, hogy nem érsz semmit, így másik sem. Aztán jöhet a robot. S hol kezdődik? Az első sebbel, mit ember ejt rajtad. Hol végződik? Két heg határolta térben. Összekaszabolt testen, lelken, szellemen két heghatár között exponenciálian szűkül a tér, amit a lény ki mer tölteni..
Jó, hát akkor azt mondod, hogy a saját magunk megbecsülésének mérőszáma az egzisztencia. Nincs józan ész, nincs empátia, nincsenek érzékek, érzelmek, fel sem merül a gondolat, hogy úgy gondolkodjunk, viselkedjünk, éljünk, mozogjunk a világban, annyit adjunk, amennyit mi is elvárnánk a világ más részétől? semmi más nem számít, mint a saját makrovilágunk, és ennek érdekében mindent feláldozunk, a reggeli tükörhasználat pedig csak fésülködésre használatos.
De azért a napunk jókora részében el vagyunk foglalva azzal, hogy a világ szar, meg gonosz, és nem jól működő gépezet, amiben vannak nagyon gonosz emberek, és ha őket egyszer….akkor minden sokkal jobb lenne… ahhammm…
Kávét! 😉
Szívem szottya! Az általad követelt értékek nem értékek, hanem természetes létállapotok, amelyek értékrendileg besorolható cselekvésekbe visznek. Ezen állapotokra nem kell szert tenni, csak az útjukba háruló akadályoktól megszabadulni. A nárcizmus nem egyenlő az önközpontú létélménnyel. Csak az tudja gazdaggá tenni a környezetét, akinek van miből adni. Csak az ad, aki túlságosan gazdag saját szemében.. Azért nem érted, mert túlságosan gazdag vagy, és sokra tartod a lézezést..
Hey Mate,
mit szedsz vagy iszol? Én is kérek belőle….
Biztos a nejed csokitortája hozza ki… 😀
Ja, én számoltam ám. 20 milla most, és eladtam magam. Utána csak annyit hagyjanak békén, amennyit eddig is. Megy a robot tovább. Sőt, hajlandó vagyok nemzeti pszichológussá avanzsálódni is.
Kell egy hááááázzzz valahol az óceááán partjááán, majd ha végleg visszavonultam… 😉
Hajó kell! Az óceán partjára még odatéved valami ember…. 😉
Nézzed meg a Gravitációt! Kötelező.
Tied a hajó, enyém a ház… 😉 majd néha kikötsz nálam, mondjuk hajat vágni 😀 – ez a lényeg, ami a végső cél, ezt kell követned – ha ez megvan és erre koncentrálsz minden erőddel, minden más lényegtelen lesz 🙂
Nincs az a pénz. Ez van.
De közben meg kell az a kávézó (az óceán partján).
Jótékonysági izé nincs? Hogy adok egy csomó lóvét, csak maradj olyannak, amilyen?
Eh, na igen, asszem ez már Sir Artemon asztala. 😀 😀 😀
Ha meglesz a hajója, Neked meg a kávézó, már nem lesztek ugyanazok az emberek. Lassan meg fogtok változni. Hogy javatokra-e, azt nehéz megjósolni. Ês nem a körülmények miatt, hanem azért mert elkezdi mâs kitölteni az elméteket, majd a rezgéseiteket, és az egész lényetek erre a hullámra fekszik majd rá, hogy utazzon vele.
Nyilván. Én pölö kevesebbet fogok káromkodni. 😉
De amúgy meg ott leszel és mesét fogsz olvasni nekünk. Naná, hogy megváltozunk. 😀 😀 😀
Ehhe, nem biztos, hogy akarjátok azt a tudattágítást, ami velem jár. 😀 A pasim is elkezdett emlékezni az álmaira. Ha így folytatja kénytelen lesz földlakóból intergalaktikus transzuniverzális lénnyé kinőnie magát. 😀
Drága, egy fekete lyukból már nem lehet semmi más csak fekete lyuk. Esetleg transzuniverzális fekete lyuk? 😉
A fekete-lyuk project pángalaktikus gégepukkasztó koktéllal orvosolva, amit a sunshine caféban keversz majd. Onnantól minden egyéb kérdés lényegtelen 🙂
Neked is kellene találni valamit (hajó, ház, kávézó már stoppolva) és velünk együtt ringatóznál 🙂
Mármint én? Nekem vmi antigravitációs jármű, esetleg egy térkapu rendszer áll a listám élén. De beérem egy hoppanó távcsővel is, „addig forgatod, amíg azt nem látod HOPP”! 😀
Mit szólnál egy hidroplánhoz? Az belepasszolna az óceán parti ház, kávézó, hajó gondolat/álomvilágba. Hm? 🙂
A hidroplán túl mozgáskorlátos. Inkább egy repülő autó. De egy lebegő levegőt átszelő cucc volna a legjobb.
Nekem a hidroplán ugyanaz, mint egy repülő autó / levegőt átszelő cucc, de ahogy érzed… 🙂
Én többször leszek részeg! Illetve kevés alkalommal leszek józan. Majd felveszek egy PR csapatot, kiknek az lesz a céljuk, hogy Mo. leghíresebb boggerévé PRozzanak, és rohadt szabad szájú posztokat fogok írni a nagyközönségek arról, hogy a nagyközönség mennyire egy fasz. Természetesen mindezt OTT, a kávézó teraszán, idősödő whiskyt kortyolgatva, néha ránézve a vízen ringatózó 39 méteres csónakomra.
Amúgy minden este kikészítem Sir Artemon idegeit, mert átköltöm az összes meséjét, mitől az első időszakban – míg nem kattan át arra, hogy egy jobb, illetve jó, és igazi világba nem került – roppantul meg akar fojtani, de pár hét múlva együtt röhög ezen a csapat, és a nap végén összeröffenünk, és új meséket találunk ki együtt, és erre a mesékre fog alapulni az új, közös vállalkozásunk, mi óvodák, iskolák építése lesz az óhazában – természetesen csak és kizárólag messziről irányítva – és ezekben az intézményekben igazi tanítás, igazi nevelés lesz a cél, azt 100 év múlva rólunk fognak elnevezni intézményeket, közterületeket, mert kurvára megváltoztattuk azt a pocsolyát, ahonnan elhúztunk, mert büdös volt.
Egyébként meg felveszek egy kommandóslégiósmesterlövészt, ki a nap 24 órájában lesben áll, azt ahogy lekezelő, nagyképű, a valóságtól elrugaszkodó, irigy, öncélú viselkedést vél felfedezni rajtam, úgy vág nyakszirten, hogy kiesnek a fogaim. Na jó, néha, esténként beülhet közénk, és kommandóslégiósmesterlövész sztorikat mesélhet, és jóóóó…. néha odaadom nektek, csajok, pár órás használatra is…
Asszem ennyi……
Van egy exkommandós-mesterlövész-fegyvermester barátom. Ő pont beleillik a csapatba. Már felrobbant az arca egyszer, és tőle két centire lőtték szét a társa koponyáját egy bevetésen. Már legyőzte a démonait, szóval, pont egy tengerparti kávézós-mesélős teraszra való figura.
Egyébként, semmi gond a meséimmel, mert a mesék azok őskellektív arcahikus tudást hordoznak, az igazságuk ezer évekre menően fennmaradt, és változatlan, ezért nem kell rajtuk módosítani.
És csak mondom, hogy már vannak olyan óvodák és iskolák, ahol elkezdtek mesékkel tanítani.
Bajzáth Marcsi az egyik Boldizsár tanítvány, aki kidolgozta a saját tanári praxisában a mesepedagógia módszerét, amit azóta tanít is. Egyelőre csak külföldi egyetemen. Remélem, hamarosan megjelenik a könyve is!
A kommandóslegényekre néha majd igényt tartok. Azt hallottam, jól mesélnek. 😉
Na, az van, hogy egy vízen lebegő, repülő, de mégis guruló járművel a mozgási szabadságom teljesen biztosítitt lehetne földi körülmények között. Számomra a fix helyek 18 éve nem léteznek, és a karmám sem jelez ilyen ügyek terén röghözkötöttségi kényszerválasztásokat. Egyelőre. A hidroplánnal nem tudok szárazföldön közlekedni, pedig itt többet kell mozognom. Még akkor is, ha repülve megúszhatnék jópár km-t egy-egy alkalommal. Meg aztán, sok helyre kell majd mennem mesélni is. 🙂 Csak hallkan megjegyzem, azért irigylem az álmaitokat! Régi utak végén nekem is álltak ilyenek. De az utak néhe messzire visznek, és onnan az ágak már más álmokhoz vezetnek.. S egyszerre örülök is ennek. Mert mind ugyanazt keressük, csak más formát adunk neki. Veletek az univerzum bármelyik pontján leülnék egy jó mesére. S csak Ti tudjátok, hogy ezek mennyire nem csak szavak.. 😉
Jelentem, megtaláltam a szigetet. Vitorlások is kiköthetnek, van repülőtere, még egy kávézó elfér rajta, sőt ide kívánkozik. A fő rész kb. 4 utca hosszú (az egyik oldalról átlátsz a sziget másik oldalára), folyamatosan szól a reaggie zene, mindenki mosolyog és alig van turista. Úgy hívják, hogy Caye Caulker 🙂
Jah… azt hiszem, hogy kiharcoltad magadnak pár ember szívből áradó gyűlöletét… 😉
Én nem utállak. Küldj repjegyet. Előre megyek. 😉
Thomas Crown ügy, hétvégi romantika a szikla teteji tengerparti viskóban. Az a ház kell nekem. 10 km-es körzetben sehol senki, csak a tenger, a hegyek, a szél, meg a madarak.. Repülő autós hely;-) Majd átugrom koktélozni, ha elég volt a csendből. 🙂