A mai nap azon kivételes napok egyike, mikor a főnökömből a következő mondat bírt előtörni:
„Köszönöm, nagyon jó!”
Nem, nem kell megjegyezni azt, hogy azon kivételes napok egyike volt, mikor dolgoztam is! (sic!)
A mai nap még arról is nevezetes, hogy kezd beállni a nyakam, és fél óra sem kell, mire lebénulok teljesen, egyébként meg a freeblog folyamatosan dőlt betűvel akarja velem íratni a posztot, de ez nem tudom hogy jön ide, szóval mindegy is…
