Szösszentés….

„Szia Gabi!

Mostanában nem jártál a Facebookon. Távollétedben hozzászólásod érkezett.”

Le…szar….om!!! Nem érted? Leszarom!!!

Egyébként van e ennél jobb munkahely?

Mivel megint…. Szóval bedőltem az ágyba most, mondom egy pár órát relaxálok becsukott szemmel, mi természetesen nem jött össze, hiszen megszólalt a telefon, és a túloldalt a főnököm hangja csukladozott (igen, ez egy új szó).

Szóval közölte, hogy összeomlott a gépe, és baj van, behozná holnap, és úgysem lesz más dolgom.

Érted? És tudja, hogy egyébként sem csinálnék bent semmit, és ha már a semmiért fizetnek, legalább privátban dolgozzak…

Szeretem…

Második napja ülök három fénykép előtt, és próbálom őket úgy megvágni, hogy azokból kijöjjön az a mondanivaló, mi a fejemben létezik, minek eredménye az, hogy folyamatosan feladom. Nem értem, hogy minek kellett belekezdeni olyanba, mihez nem értek. Mi nem intuícióból, ösztönből jön, csak úgy egy csettintésre.

Intuíció:
Ösztönös megérzés, megsejtés, beleérzés.
A kényes helyzetben intuíciójára (=jó ösztönére) bízta magát.
Az író mély intuícióval tárta fel női hőse lelkivilágát.

Bajban vagyok az intuícióimmal. Amikor kell, amikor hallgatni kéne rájuk, akkor elűzöm őket, amikor el kéne őket űzni, akkor megadom magam nekik. Egy olyan döntésemre sem emlékszem az elmúlt…. életemben, hol az intuícióimra hallgatva azt mondhatnám, igen, ez egy jó döntés volt.

A 444. Poszt alkalmából meg kell emlékeznünk arról, hogy Szent Patrik megalapítja Armagh városát és megkezdi az írek keresztény hitre térítését. A fazon nevéhez egy rakatnyi legenda kapcsolódik, így hát ne pakoljuk az elvakult, ha kell tűzzel-vassal is, de keresztény leszel, bazdmeg kategóriába.