– Csókolom!
– Hát jó napot! Klubkártyája van (vidám hang, nagy mosoly)?
– Neem, kifejezetten semmin nincsen!
– Akkor magának pénze van! (vidám hang, nagy mosoly) 40eze…
– Na, azért annyi nincs!
– Ohhh.. 40……?? 4ezer….
– Annyi már van?
– És elmúlt 18? Megkérdezte a gép, így fel kell tennem (vidám hang, nagy mosoly)…
– Sajnálattal tapasztalom, hogy igen.
– Na jó! Van 60 forintja (vidám hang, nagy mosoly)?
– Bárhogy is nézem, van ötven, van hetven, de hatvan nincs, de tessék hagyni!
– Ooohhh…azt nem lehet! (vidám hang, nagy mosoly) Azt még szigorúbban veszik, ha plusz van a kasszában. Adok hát egy tízest. Szép napot!
Tulajdonképp kell ennél több ahhoz, hogy a napi mocskot kiürítsd az elmédből? Szerintem, ha kell, akkor telhetetlen vagy.
Ezek után már az sem zavart, hogy egy markológép, a markológépek maximális sebességével (Tood milyen gyors? Keresztben, előtted.), a láthatatlanból láthatóvá váljon, és átvágtasson előttem pár méterrel, majd talán egy percre rá, egy sírköves furgon hatalmas fékcsikorgások következtében éppen ne másszon át rajtam.
Belegondolsz, milyen banális halálnemek ezek már? Mi történt? Átment rajta egy markológép. Kibírod röhögés nélkül? És a „Megölte egy sírköves”? Hallóó! Legalább biztos ad majd kedvezményt a kőtáblára, mi hirdeti, bezony léteztél a földön.
Nah, köszi….
