Szösszenet a jégen…

Amúgy, szerintem a portás, az egy szakma. Van képzése is, bizony. Vagyonőr? Talán… Én is vagyon vagyok, nem? Mármint ha azt nézem, hogy milyen kibaszott – el nem ismert – értéket képviselek a szakmámban, nem?

Namost, az megvan, hogy hajnalok hajnalán bejövök dolgozni, én hülye (majd este Super Bowl a srácokkal, szóval 22 óra múlva kurvajólfogokkinézni). Mármint bejönnék. Mondjuk az autóba be lehetett ülni, mert felrángattam az ajtót. De csak be, mert 15 perc volt, míg leolvadt a szélvédőről a jég. A jég, ami bent is megtalálható volt, mivel hogy, hogy nem, az egyik ablakom félig nyitva volt az éjszaka, és az ajtókárpit felvette a kasztni tulajdonságát. Páncélozódott. Jegesen. Fasza! – gondoltam ekkor, majd bejöttem. Jól. A parkolóba már nem jól, mert a kocsi önálló életre kelt, és négy kerékkel csúszott oda, ahová épp kedve szottyant, csak utas voltam, a helyzet kontrolálásában nem vettem részt. Lehet, nem is akartam.

És akkor Zap kiszállt, majd felmért, és a felület ragyásan tükröződött.

Te, a ragyásan tükröződő jég akkora kibaszott fájdalmakat tud okozni, hogy sírsz. Főleg akkor, ha bringán ülve látod meg. Akkor már előre kibőgöd magad, majd jön a pillanat, és a kerékpár olyan gyorsan esik ki alólad, te meg olyan sebességgel csattansz a cuccra, hogy még a könnyzacskóid is ökölbe szorulnak, szóval előbb sírj, mert utána nem tudsz.

A nemmondommeg mennyibe kerülő bakancsom tulajdonságai jégen tulajdonságukat vesztik. Gyakorlatilag, minden tulajdonságát veszti a jégen, csakhogy jelen esetben nem a mindenre, hanem a gravitációra, és a testem bizonyos részegységeinek törésállóságára kell fektetni a hangsúlyt, szóval jó a buli, csússzunk, mert az nem lep meg. Addig, míg a felület – tudod, a tükröződő ragya – vízszintes. De nem az, mert lejt. Oldalra. Szóval, állsz a két darab 44-es talpadon, összesen vagy 300 cm2-en, és dél-keleti irányba csúszol, minek végpontja a járda vége, felbecsülhetetlen mélységű zuhanás, felmérhetetlen következményekkel. Egy biztos! Kurvára fog fájni.

Eközben a portás, ki valószínűsíthetően vagyonőr, bent ül a kibaszott modern, meleg, és belül (!!!) csúszásmentes portáján, és azt figyeli, ahogy én megpróbálom megközelíteni az objektumot. A büdös mocskos bunkója, akit az anyja a világra cseszett, és ezzel a mutter le is zárta a gyerek témát, mert eszébe sem jutott megtanítani a kölyköt az empátia halvány szikrájának felismerésére sem, hogy rohadna le a lába, de előbb hozna világra egy egészséges sünt, és most belezavarodtam, hogy kit is szidok, de legyen az egész nemzetsége. Szóval, a gyökér egész éjszaka azt sasolta, hogy hullik az ónos, de egy pillanatra sem gondolkozott el azon, hogy ugyan el kéne hinteni némi csúszásgátlót – neagggyisten, sót – annak érdekében, hogy ne haljanak meg az emberek az őrzött objektum területén. Biztos azt gondolta, hogy ez nem az ő dolga. Az is lehet, hogy igaza van, ez valóban nincs a munkaköri leírásában. Nekem sincs a munkaköri leírásomban, hogy ha az úton valaki bajba kerül, akkor megálljak segíteni. A hazánkban fellépő katasztrófa helyzetekben segítő civilek munkaköri leírása is hiányzik, szerintem. Majd ott vannak azok, kik ételt, ruhát osztanak, ajándékokat gyűjtenek karácsonyra, felajánlásokat küldenek olyan szervezeteknek, kik a nehéz helyzetbe jutott emberek megsegítését tűzték ki célul. Senki, de senki nem rendelkezik konkrét munkaköri leírással. Megmozdulásaik, cselekedeteik nem papírhoz kötött faszságon alapszik, hanem azon, hogy ők emberek. Nem úgy, mint ez a gyökér, ki ott tesped a melegben, és valószínűleg rohadtul sértett, haragszik a világra, a politikusokra, a szomszédra, ki polcot fúrt a panelben szombat délben, és egyébként is alulfizetett, az asszonnyal nem dugott négy hónapja, amihez különben sincs kedve, mert minden, de minden rossz.

Ki nem állhatom az emberiséget – legalábbis nagy részét – , és ha lenne egy időgépem, egy üveg whiskym, egy jófajta kubai szivarom, akkor előredzsalnék, és vigyorogva nézném, ahogy magába omlik az egész és akkor kezdődhet minden elölről.

Éljen a jura kor, meg a sauropodák! És ha 65 millió évvel ezelőtt az a nagy kavics a Szaturnusznál pár centivel eltér a pályájától, akkor most nincsenek empátiahiányban szenvedő portások. Sem. Francba…