Délután pötyögök a gépen, és azon gondolkozom, hogy a tegnapi nyerő széria után mennyire megváltozik a realitásérzékem. Reggel akkora arcom lett, hogy majdnem felmentem játszani a netre. Mindaddig tartott, míg végig nem gondoltam az ilyen napok utáni erős visszaesést, és az azt követő visszazuhanást a földre.
Viszont a gép mögül hangok szűrődtek ki, mire felkaptam a fejem. Zúgott a hábéó, és benne a Szakíts, ha bírsz, című mozi. Mindig úgy irigyeltem a nagydumás palikat, kik percek alatt ledumálnak nőkről nadrágot, bugyit, erényövet… mint pl itt, ebben a filmben:
– Iszunk valamit?
– Nem. Nem vagyok egyedül.
– A betűrt pólós simléderes tag? Az nem a testvére? Akkor nem a testvére. Akkor ki?
– Nem a testvérem.
– Ki ez a… Féltékeny vagyok. Ki ez a fickó?
– Maga ki?
– Nem tudom. Csak viccelek. A betűrt pólós csóka a pasija?
– Én megyek.
– Hozzá megy feleségül?
– Micsoda?
– Tudom, hogy gondolt rá. Amikor először meglátta, biztos azt gondolta: „Hozzá tudnék menni egy kockás gatyás betűrt pólóshoz? Soha.” És mikor csókolta: „Nem igaz! „Megcsókoltam a betűrt pólóst.” A lényeg: ha nem megy hozzá…
– Igen.
– …és ez nem örökre szól, akkor nem veszíthet semmit az ajánlatommal.
– Most mennem kell.
– Oké. Nekem is.
– Oké.
– Hová? Egy jégtörő első randi?
– Hát, nem hinném…
– Figyeljen! Ha nem dobja magát piacra… a „Nem nagy Ő, de kényelmes” miatt, jó. De itt… egy „Szállj ki az uncsiból” szabadjegy.
– Maga őrült.
– Nem vagyok őrült. Sokszor, mikor azt mondják: „őrült”, rájönnek, hogy zseni. Mikor a csávó feltalálta a tüzet, megégették, aztán melegedtek. Most hová megyünk?
– Randiból nem vagyok jó.
– Tudja, mit? Bandázzunk, ha nem jön be,
– Én megyek a dolgomra.
– Oké. Nem kötelezem el magam. Csak egy kis időt töltök magával.
– Szó sem lehet róla.
