Életem legszarabb, szánalmasabb, erőltetettebb posztja lett az Én, és a fekete lyukam című szösszenet, így az enyészeté lett.
Viszont úgy fáj a fejem reggel óta, hogy még az is előfordulhat, összeszarom magam. Valami van a levegőben. Vagy nincs….
Inkább ajánlok, jó?
Aki még nem hallotta őket, szóval Highway To Hell.
Drága, előbb válaszolj A kérdésre, aztán nyer értelmet a te black hole-od. 😛
Amúgy ennek kapcsán tegnap éjjel kissé megborultak bennem is válaszok, pontosabban én billentem ki a középpontomból azon felismeréstől, hogy nincsenek bizonyos válaszaim.. S ma rajöttem, hogy alapvetően az a baj, mind velem, veled, mind a jelenkori emberiséggel, hogy azért borítják be az életük különböző működöképes dolgait, hogy ne kelljen a meg nem válaszolt kérdések után nekiindulniuk. A terra nova félelmetes ismeretlensége miatt. Sőt, egy ponton túl attól való félelemtől, hogy nincs hova tovább felfedezni, továbblépni, építeni, és/vagy egy új dolgot írni a Bakancslistára. S nem a halál elkerülhetetlen megjelenése miatt, hanem mert nincs elég fantázia, és hit abban, hogy ebből a pontból még lehet tovább építkezni, növekedni, többet, szebbet, boldogabbat, kinek éppen mit, létrehozni, elérni, megtartani.
Azt hiszem, ettől sírom el magam minden olimpikon győzelmén, bukásán, hogy ők még sok dolgot kihozhatnak magukból, és ki is tudják hozni egy-egy hosszú pillanatra. Ráadásul egy olyan harcban, ami nem halál és pusztítás, hanem apró szilánkokból kirakott kristálygömb, amiben megláthatod egy fényesebb múlt etikai és eszmei törekvésének még halványan derengő fényét, kicsit beleképzelhetsz egy lélekemelőbb jövőt,s egy olyan harcban mely apró léleklángokból gyújtott fáklyaként egyre fényesebben mutatja az utat egy emberségesebb és méltóbb világ felé. Ők még az esélyegyenlőtlenséget is képesek megsemmisíteni. S jó látni ezt…
Más részről amikor már nem marad miben legyőzni másokat, s végül már nem marad miben legyőzni önmagadat, ott maradsz egyedül egy hatalmas csillag kipukkant közepén, még a végtelen ragyogás retinádra égett emlékével, s legyőzetettséged élménye fekete lyukként szippantja el az összes fényt körüled, míg zuhansz magad is a gravitációs központ felé. S ez az a pillanat, amikor egy átlag ember bedönti az élete működhető részeit. Majd újrateremti az ismertet, megszokottatt, csak a díszleten variál kicsit. S örül neki, míg újra le nem győzettetik.
De ez az a pillanat is, amikor a bölcs kivárja, míg kilyukad egy féreglyuk másik végén, ahol a benyelt fénnyel együtt maga is kiáradhat a létezés egy másik dimenziójába. S hogy itt mi vár rá, azt hiszem, csak a fantáziáján és hitén múlik. S azt hiszem, egy bölcs a fényről álmodik, mialatt ő árasztja magából a fényt, mint egy nagy fekete lyuk túloldala…
A labirintust és a kivezető utat (féregjárat 😉 egyaránt magunk építjük.
Mondjuk így:
http://akrokommando.blogspot.hu/2012/07/lelki-beket-tamogato-mondatok.html
Hja, jók ezek a mondatok. Nagyon hasznosak, és remek gyakorlatok. Ajánlom mindenkinek, aki képes már legalább ennyire is!
De – már bocsánat érte -, ez a minimum. Itt kezdődik a normalitás, és ebben részemről még semmi szigorúság nincsen. Az alap, amiről egyáltalán el lehet indulni. Fogalmazzunk úgy, hogy ettől a ponttól az ember nem kerül gödörbe, mert megtanulja elkerülni. De hegymászáshoz még édeskevés, mondjuk úgy, jó tapasztalat arra, hogy tudunk felfelé is mászni. Csak tökre nem mindegy, hogy ez a felfelé a gödörből ki, vagy a hegyre fel, vagy esetleg abba a dimenzióba, amiről fentebb merengtem…
S ha ebben érződne bármiféle bántó kritika, akkor elnézést kérek, a dolog leginkább annak szól, hogy mennyire, de mennyire nincs az emberi köztudatban benne az, amiről beszélünk, és ezt kvázi tanulni, gyakorolni kell! Ó, Ég! Hova csúsztunk le…?!
(Bocs, csak túldolgoztam magamat kicsit. :D)
Szerintem nem jött át, amit ezzel mondani, mutatni akartam, de nincs ezzel baj.
Sajnos, ezen keretek között én sem tudom igazán elmondani, mit is akarok mondani. Na, majd a Nagy Fekete Lyuk projekt keretében talán egyszer személyesen is el tudunk ezen beszélgetni, remélem, többekkel is. 😀
Nehéz eldönteni, melyikőtök a veszélyesebb. 😀 😀 😀
😉 😀
Mostmáraztán mindenki szálljon le a fekete lyukamról, mert különben odacsapok!!!