Roppantul szörnyű nézni, ahogy a program úgy 70ezer sornyi kódból próbálja szemezgetni a nem odavalókat, majd helyettesíteni az odavalókkal. Szörnyű, unalmas, csak zúg a gép, futnak a kódsorok, és tudom, hogy ezen a procedúrán még egyszer át kell esni.
Tegnap belefutottam a város összes forgalmi dugójába. Sikerült a 35 perces utat megtenni úgy 2,5 óra alatt. Vonzottak a forgalmi dugók. Mindig arra fordultam, amerre nem kellett volna akkor, ha lett volna valami sürgős programom. De nem volt. Tavasz volt. Lehúzott ablak. Meg vagy három album, míg hazaértem.
70 ezer sor. Otthon már úgy 6ezerrel végzett, majd’ két óra alatt, ami azt jelenti, hogy még van hátra 21 óra. Szörnyű.
Eközben az ember gyermekének előretekintési vágya lesz. Hónapokra, évekre. Tovább ne menjünk! Hová az optimizmus… Szörnyű. Ez is.
Azon töprengek, hogy volt e nekem valaha is valami konkrét elképzelésem az életről. Mármint annak folyásáról. Konkrét célok, kitűzések. Jövőkép. Azt hiszem így hívják.
Nagyon lassan cserélődnek a kicserélendők. Már minden felesleges szolgáltatást leállítottam, hogy csak erre koncentráljon a vas. Elkészül e ez a jövőben? És ha igen? Na bumm. Csak újabb munka.
Azt hiszem elfáradtam. Azt hiszem, hogy folyamatosan fáradt vagyok. És sötét, és kibaszott borongós minden.
Tele volt a város turistákkal, bringásokkal, no és persze forgalomirányító rendőrökkel, katonai rendészekkel (???), meg autóval. Nem nagyon figyeltem őket. Lehet, mindnek van/volt jövőképe. Talán meg kellett volna valamelyiket kérdezni.
Még legalább 20 órányi gépzúgás, és … kijött a 24: Live Another Day s01 Special. Bele kéne nézni. Az iMDB szerint dupla résszel indul hétfőn. Nah, mégiscsak született egy egész hosszú távú tervem.
