Az utóbbi három nap margójára csak annyit, hogy voltak olyan pillanatok, mikor az irodában, és környékén lévő számít-Ó-gépek száma elérte az „ennyi már nem fér be, baszod” számát.
Szombaton arra gondoltam, hogy ha a hétvége úgy jön össze, ahogy azt elterveztem, akkor azok, kik a hétvége miatt totál pánikban voltak, hétfőn önkéntesen elkezdik kiönteni, kalapálni, fényezni a kiváló dolgozó érdemrendemet, ami egyrészt tök jogos, másrészt ennek nagy része mázli, harmadrészt annak az eredménye, hogy soha nem volt még egy helyen ennyi szellemi tőke ennél a cégnél.
Amúgy tegnap este, amikor már majdnem jött a fellélegzés, itt az alagút vége, az egyik mérnők úgy kergette magát végtelen ciklusba, hogy ha ezt beprogramozod a paksi atomerőműbe, akkor menten megoldódott volna az árvíz kérdés, hiszen akkorát pukkan a cucc, hogy a forrásig párologtatja bázi nagy folyónkat.
Tudok olyan élethelyzetet, mikor könyörögtem volna egy ilyen pillanatért.
Jut eszembe, árvíz! Az index (???) a minap kidobott egy rakat képet a lánchíd, parlament, maaaargit híd környékéről, és azon gondolkoztam, miközben azt néztem, pár lépcsőnyire került a tisztelt ház a folyóhoz, hogy ha ma, a hétfői ülésnapon, egy pár markos legény hátulról lökne egyet a cuccon…. Szóval, itt a lehetőség a rendszerváltásra, na!
