Ezt megírom, míg el nem felejtem, aztán hagyjatok.
Szóval, egész nap ügyintéz. Tulajdonképp hajnalban ébred, leül a gép elé, összeszedi az összes helyet, ahová rohanni kell, megírja a megírandót, mi már csak aláírásra vár, telefonál, telefonál, kérdésekre a válaszokat jegyzeteli, stb, stb.
Reggel 10 magasságában azon gondolkoztam a verdában, hogy miképp tudnék most eltűnni a világ elöl, örökre. Vagy legalábbis bizonytalan ideig, mi bizonytalanság jócskán évekre, ha nem évtizedekre, esetleg örökre tolódna. Most komolyan. Fogod magad, és az egyik pillanatról a másikra, megszünteted a jelenlegi életed. Annyira vonzó volt a gondolat, hogy nem ment ki a fejemből.
Vissza a való világba!
Szóval, önkormányzat, bank, rendelés, tárgyalás, mindenfaszom…
Tulajdonképp be is költözhettem volna az OTP-be, mert háromszor voltam bent. Jött a „sajnos ezt a papírt nem tudjuk elfogadni, mert nincs aláírva” (miről másfél óra múlva kiderült, hogy 2,5 éve nem kell aláírni….), aztán jött, hogy akkor elindítjuk a szerződést, majd a vissza kéne fáradni.
Csak pasik voltak az ügyintézők, mindenhol. Fasza egy nap! Szóval, úgy 2 felé már kezdtem feloldódni, mert tudtam, mindenre pontot teszek, mire pontot akartam tenni. 4 magasságában már röhögtem a bank lefagyott hálózatán, leszartam, hogy 10 perces ügyintézés egy órán keresztül zajlik. De a lényeg!
Leül egy pali a mellettem lévő pulthoz, miközben én Winkler twitterét olvastam (mert vártunk a homokórára), és önkénytelenül is a mellettem lévő pasas, meg az ügyintéző beszélgetésére lettem figyelmes.
– Akkor nem tudok új számlát nyitni? Hogyhogy?
– Kedves uram, itt azt látom, hogy a jelenlegi számláján tartozás halmozódott fel, és amíg ezt nem egyenlíti ki, addig nem lehetséges az új számlanyitás.
– De hát oda jönne a fizetésem, most hogyan lehetséges ez?
– Olyan opciója lehet, hogy nyit egy másik banknál egy számlát, és onnan kiegyenlíti az itt lévő tartozását.
(Pasi telefonja csörög)
– Mondjad! Várjál már! Várjál, nem mondjad, mert beszélnek hozzám! Váááájjámár! Nem tudnak nekem bankszámlát nyitni?
– Nem, újat nem.
– A CIB nyitva van?
– Nem tudom uram!
– Vécéjük van?
– Hogyan?
– Vécé van itt?
– Nem, sajnos nincs.
– Akkor hova menjek el pisilni? (itt fordultam le a székről)
Ennyi volt mára. Pikk….pakk…pukk….
Megint rinyálás van nem biztonságos weboldal címen. Csak gondoltam szólok.
Ja és aki az OTP-vel kezd, az meg is érdemli… Vagy nem olvassa a blogom. :PPPP
hejjj, de ká, hogy azt a pillanatot nem láttam élőben, mikor betorzult a arcod… de azér megpróbálom elképzelni :-)))))))))))))))
nekem is csörög a gépem, pedig eddig sose. 🙂