Szolgálati közlemény – Utólag is, meg én most el, és majd…

Üdv néktek már itthonról. A helyzet az, hogy a nemalvást 42 óráig sikerült számolni, majd még otthon némi duma, kaja, és ájulás, majd éjfél környékén felkelés, némi kaja, majd visszafekvés, és itt a reggel.

Tegnap átéltük a leghosszabb december 26-át, mit ember át tud élni, szóval nekünk nem 24, hanem 36 óráig tartott ez a nap, mi annyira volt fárasztó, amennyire csak lehetett. Csak akkor repülj 26 órát, ha nagyon megéri, s jelen esetünkben ez a szitu rendesen állt, szóval nincs mit panaszkodni.

Ha senki nem mondja hol vagyunk útközben, ez két szituból biztosan kiderült volna. Amikor a gépen megjelent előttünk egy hatalmas sötét terület – Mordor – akkor tudtuk, hogy átléptük a magyar határt (és tényleg), amikor pedig kiléptem a reptérről, és rágyújtottam első magyar – japán – cigimre, az első 12 másodpercben odalépet hozzám egy fickó, ki elmesélte 5 percben nyomorúságos életét, majd le akart nyúlni.

Sebaj, tart még a leszarom tabletta rendesen.

Most, hogy kipakoltam a bőröndből, és átpakoltam a fotóstáskám, a legfontosabb az, hogy pillanatokon belül beülök a vasba, és irány az új StarWars, mert most ez a prioritás. Aztán az jön, hogy a gépemen lévő windows eltűnjön, mivel egy váratlan áramszünet Zélandon úgy baszta szét a gépem, hogy féllábon fut a PhotoShop, azzal meg nem lehet feldolgozni 25 gigabájtnyi fotóanyagot (azt sem tudom hol fogom őket tárolni, szóval megint kell egy 2-3-4 terrás WD MyBook), így a már megírt posztok sem kerülhetnek ki, ami gáz. Még az Operát is most reggel tudtam újra felrakni, legalább a beállításaimat vissza tudta szívni a webről..

De előbb a StarWars!

Ps: Akinek nem írtam vissza, vagy akinek visszaírtam, de nem ment el, vagy nem tudom, hogy elment e, így azt szeretném mondani, hogy kösz mindenkinek a jókívánságokat, és nektek is kellemes ünnepeket. Remélem legalább olyan jó volt, amilyet szerettetek volna!

Majd jövök…