Szolgálati közlemény…

Legalább négy csapat, csoport, gyülekezet, társulat, személy(ek) kér(nek) tőlemtől fotókat az elmúlt rohanós/nemrohanós időszak néhány pillanatáról. Megvannak. Fel kell őket dolgoznom. Nagyjából másfél hónap alatt öt rendezvény, buli, csavargás, akármi fotóinak (úgy 4ezer kép) válogatása, „előhívása” akkor is sokáig tart, ha van agyad hozzá. Nekem nincs. Tudtam én, hogy sűrű lesz a július, augusztus, de erre még én sem, mert beesett még pár plusz meló (mondjuk a minap egyszerre két weblap is, hogy ha unatkoznék), mi kiveszi az ember gyermekéből a maradék energiákat is amellett, hogy 14 oldalt tudnék írni 8-as betűmérettel, szimpla sorközzel arról, hogy mennyire szar árral ellenben úszni, de mivel ebben az országban 6millióan ugyan ezt meg tudnák fogalmazni, nem állok be a…. Egy ilyen „bulin” 6-8 órán, vagy egy egész napon keresztül rá van csavarva a kamera az ember gyermekének kezére. A történet nem a tárgyfotó kategóriájába tartozik, hol beülsz egy stúdióba, fél óráig állítod az alanyt, a kamera szögét, fényeket, majd ellövöd azt az egy képedet, Itt a cucc sorozatra van állítva, minek a lényege, hogy vagy különböző expo beállításokkal lövöd a cuccot, vagy csak azért csinálsz egy sztoriról sokat, hogy a sok közül legalább egynél találd el az élességet, mivel a pillanat megragadása pillanatig tart, nincs időd megállni, korrigálni. Ennek szüleménye 40× több kép, mint amire szükséged lenne (ha 7 képet lövöl másodpercenként, akkor hamar tele lesznek a kártyáid). A fotózás nálam folyamatos tanulásról szól. Jó példa erre a múltheti állatkert, hol a 10. beállításra tudtam vízesést lőni, mert az ember gyermeke nem mindennap fotóz vízesést, és el kell találnia azt a beállítást, mivel azt fogja megmutatni, amit akar, én nem azt, ami sikerül. Itt egy jó példa:

Tehát, én ebben a szakmában egy rohad amatőr természetbúvár vagyok, és azért van ráakasztva a kezemre az a nagydarab és bazi nehéz cucc, hogy jobb legyek. Mert szeretem ezt csinálni. És szeretnék benne nagyon jó lenni. Ez addig reménytelen, míg keveset használod a géped, és még van 15 dolog, amivel foglalkoznod kell. Ennek az egésznek az eredménye rengeteg szemét. Ezt a rengeteg szemetet át kell nézni egyesével, elsőtől az utolsóig (vagy fordítva, mert a kártya végén vannak a „jobb” képek, és azzal kezdjél mindig), és ehhez tiszta agy/szem kell.

Szóval, türelem! Mindenki megkapja a magáét (ha egyáltalán van, és vállalható részemről) még idén. Asszem…