Szlovénia – Bled, és Vintgar szurdok…
Most, hogy így „csinálom” a képeket, arra jövök rá sokadszorra, hogy egyáltalában nem értem a természetfotózás lényegét. Megyek a nagy természetben, megvan az összkép a fényekkel, zajokkal, látvánnyal, millió egy benyomással, de egész egyszerűen képtelen vagyok belőle kiragadni egy olyan pillanatot, mi átadná ezt az egészet. Nem beszélgetünk egymással. Vagy lehet, hogy ő nagy gesztikulálás közepette próbálja belesulykolni a fejembe a lényeget, de nem hallom meg, nem értem. Nem jön át, wazzeg!
Tök agyament dolog… Amennyire utálom az embereket, annyira szeretem a történetüket nézni egy kamerán keresztül. Amennyire szeretem a természetet, annyira nem tudok vele mit kezdeni, egy nyavalyás fotómasinával. Szörnyű!
Mondom, húzzunk fel mindent a picsába HDR-be, azt jóccak, ez van. De ez meg annyira idegen, műanyag, egyáltalában nem voltak ilyen fények, szagok, zajok, szóval kurvára hamis, és csak egy színpaca az egész. De nem a Csodás álmok jönnek színpacája, mert itt nincs tér, nincsenek dimenziók, és főleg történet nincs, mert nem beszél hozzám ez a büdös természet. Franc… Kéne egy halszem obi, és akkor legalább el lehetne bohóckodni ezt az egészet. Aztán lehet, ha eltöltenénk kettesben – mármint én, meg a természet – úgy hat hetet, egy tonna szakirodalommal, akkor tudnék valami olyan értékelhetőt lőni, mitől nem tör ki a frász, ha meglátom, de ebben a képletben túl sok a változó.
Következő életemben háborús fotós leszek…
Nah, legyenek már képek! Ez itt kérem a Vintgar szurdok. Csóró szlovénok észrevették, hogy ide emberek járnak, és ha már, akkor csináljunk nekik utat. Imígyen fogták, össze-vissza hidalták ezt a gyöngyszemet. Ha mész, akkor vigyél magaddal piknik kosarat, porkócot, egy palit, egy nőt (nemkívánt törlendő), mert le lehet térni néhol az ösvényről, és van egy fasza, nyugis, és amúgy kurvaszép napotok. Mi rohantunk, mert még hátra volt más is, no és pest sem a szomszédban van. Bár kiépített a cucc, de vannak olyan helyek, hol a bakancs erősen ajánlott.
Ez pedig itten Bled. Bledről azt kell tudni, hogy itt kifogyott a film a gépemből, mert hónapok óta tömörítetlen RAW-ban fotózok (de minek…), és így egy kép mérete majd’ 20 mega. Nem, Bledről nem ezt kell tudni, ez csak egy szösszenet. Fingom nincs, hogy mit kell tudni Bledről. Ha sokfelé jártál Európában, főleg olasz, osztrák, svájcország környékén, és ide ledobnának, akkor nagyon nehéz lenne megállapítani, hogy tulképp hol is vagy a féltekén. Bled egy apró kis gyöngyszem.
Hú, Zap, ezek a szurdokos képek tényleg műanyagból vannak. Beszarás. Bled viszont jó lett. 🙂
Egyébként igazad van, amennyire nem érdekelnek a tárgyak, meg az élettelen épületek, utcák, annyira elviselhető képeket tudok róluk csinálni. Az embereket meg szeretem, úgyhogy fos portrékat csinálok.
Ez biztos valami fizikai izé. Hívjuk Biedermann-Zap állandónak.
Biedermann-Zap állandó. 😀 Zseniális!!!
Amúgy, mivel már ketten vagytok, kik egyetértetek velem, így legalább abban nem látok rosszul, hogy rosszul látok… 😀