Szliiippp…..

Sszaal aaz vaan, hogy aludtam! Hónapok óta először.

Hol egy kávé? Nem látom a betűket.

Nah, képzeld el, hogy elvitték a harmadik kávégépet. Lehet rájöttek, itten a túlzás keveredik a nyilvánvalóval, mégse temessük a bányászt szívzörej általi halál okán, rúgjuk ki csak úgy a’la nature (némmá… franciául is tudok). Bár nem hiszem, hogy ezek bármire is rájönnének…. Namost, miután fellélegeztem, hogy itten nem akar tudatosan, előre megtervezetten végképp kicsinálni senki, hát nem megbasz az áram? Ütött akkorát, mint Erdei, míg szét nem ment a jobb keze …. a foga miatt…. küöümmmm…

Szerintem – mert nem csak franciául tudok, de orvos is vagyok, természetesen – ennek nagy szerepe volt abban, hogy folyamatosan tudtam aludni nyóóc órát.

Viszont az volt a hátránya ennek a lazaságnak, hogy amint elkezdtem pillázni, szóval, néztem jobbra, néztem balra, hogy hol is vagyok, egyből elkezdett recsegni az a kurva telefon, miben a főnöknőm (ideiglenes) kezdett el arról vakerni, hogy köll neki útitárs, és hogy ráérek e hétfőn. Volt négy másodpercem, hogy kitaláljak valami hiteles dolgot, amiért vissza kell mondanom szíves meghívását, de a három és feledik másodpercben feladtam, hiszen azt sem tudtam, hogy hol vagyok.

Hétfőn mehetek a kurva szlovákokhoz, és a tyúk még azt is benyögte, hogy dobjam már át a jogsim számát. Kurvaisten, hogy sofőrnek kellettem.

Nem lehetne megint Arábiában? Naaa….lécciii…..