Csakhogy tudd… Szóval, ma reggel felvételi elbeszélgetés. A megjelentek színes egyéniségek, nemük nő, koruk változó. A hosszú évek alatt egy biztosat tudok a nőkről, koruk attól függően változik……….., hogy kivel beszélgetnek. (Zaaap, ezért mit kapsz, baszod!)
A sztori vonala tulajdonképp lapos. Az idegen környezetből, bizonytalanságból, megfelelési kényszerből való lassú oldódás, így hát kapnak dumát (fogalmam nem volt, hogy miről beszéltem legutóbb) olvasnivalót, meg egy tesztet, majd jöhetnek a kérdések, és fél óra múlva már lazább a hangulat, többen már mernek beszélni.
Borzasztóan sajnálom, hogy az iskola így magára hagyja az embert. Most gondolj bele. Tizenakárhány éven keresztül nyomják a fejedbe, hogy miként kell kiszámolni a kör kerületét, mit mondott Széchenyi, mikor épp ébren volt, és akadt valaki, ki feljegyezze, amit, meghogy a költő éppen mire gondolt (mintha tudná bárki is…), de hol vannak az élet első (második, harmadik, negyedik) lépései? Hol van az, hogy mit kell tenned, mikor el akarod adni magad? Hisz mi fontosabb ennél abban a világban, hol a munkahely, és a pénz, tehát a saját tudásunk, képességeink áruba bocsátása mindennek az alapja?
Írtam én már erről, nem?
Hol tartottam? Jah… szóval duma, alapok lefektetése, kérdésekre válaszolás, búcsú. Mindenki el, és nézzük az anyagokat, és kééépzeld mit látok. Az egyik jelentkező, az egyik kérdésre nem szívecskét rajzolt nekem, szmájjlival?!
Voltak én nekem érdekes első félóráim vadidegen nőkkel, a hosszú évtizedek során, de hogy ilyen rövid idő alatt szívecske… basszus… Mit hoz még az élet? – tenném fel költői kérdésemet, de ez majd egy másik poszt témája lesz (ha csak nem marad meg kiadatlannak), és nem a közeli jövőben.
Most pedig mindenki menjen a dolgára!
A kérdés, Drága! Mi volt a kérdés?!
Te nem azt mondtad, hogy nyaralsz?
Vagy már tényleg kezdek meghülyülni? 😉
Ez volt a kerdes? Erre en is szivecskeztem volna.:-)
Wazze, nem hiszed el. Itt ulunk egy montenegroi etteremben. Ma mar kimentunk a vilagbol csak a gps szerint letezo utakon, lattunk milliardnyi lelegzetelallito csodat, de jelenleg nincs szallasunk, nem merunk a balkanon tobb apartmenttel kiserletezni, bar a vilag vegi kikotoben belefutottunk egy vajadasagi magyar fickoba, aki olyan senkifoldi erdei panoramas helyet mutatott, amitol lehidaltunk, de egy vagyon volt, igy nem maradtunk. Most tepjuk a flasztert.
Jó, akkor ez volt: „A pontozott helyre leírom azt, hogy mivel szeretném kiegészíteni a felsoroltakat, vagy csak áthúzom, mert mindent mindennel egyetértek, és nincs kiegészítenivalóm”
(ez milyen szar duma…. most látom….)
És az étteremben nem volt senki, ki magához fogadott volna titeket? 🙁
Tenyleg szar, es magyartalan. :-/
A montenegroi utunk igen kalandosra sikerult. Erdemes lett volna twittelni, vagy blogolni. Az etterem elotti napunk igencsak novellaskotetbe valo, bar nincs csattano a vegen, mert fohoseink szerencsevel jartak. Az etteremnek jelszavas wifije volt, ami segitsegevel egy orat szaroztunk bent, hogy a booking.com-on szallast nezzunk. Az androiddal nem tudtunk viszont foglalni. Kiultunk a kocsiba, es lopakodo uzemmodban atcsorogtunk az etterem hatso felehez, mert csak ott tudtunk netet lopni. Elk….tunk meg masfel orat, mire talaltunk egy jo helyet ertelmes aron. B. beutotte a gps-be a cimet, ami utvonaltervezessel ujra at akart vinni minket arra, amerrol jottunk, elvezetve a vilagvegi faluba a nemletezo kompjarathoz. Ezen vinnyogva rohogtunk. Par atprogramozas, es km utan megtalaltuk a szallast, aminek, wazze, nem volt nyitva a recepcioja! Utolag lattuk, h 5-kor zarnak.. no comment. Akkor menekulore fogtuk, es eris horvat vagyunktol hajtva nekieredtunk az ejszakanak. Dog faradtak voltunk. Azt tudni kell, hogy Dubrovnik utan a reptertol a hatarig a horvat fout teljes kavicsagyig fel van szedve. Kb.30-40 km/h-val tettuk meg azt a 40 km-t odafele. Amugy erre semmi nem figyelmeztet. Vissza ezert masik, kerulouton akartunk jonni. El is indultunk, ami tok kozel volt. A hataron is atengedtek vegul. Aztan a legdelibb horvat halaszfaluban kotottunk ki. Sorra gurultunk el az apartmanok elott, mikor raboktem az egyikre, hogy itt alljunk meg. Na, vmi hatodik erzek vezerelt, mert csak mi voltunk vegul 2 napig, olyan csond volt, hogy sirtam volna a boldogsagtol, az agybol fekve lattam a tengert, volt az ut alatt egy haztol a partig vezeto alagut, sajat partunk volt, zuhannyal a sziklabol, monokinizhettem, a tenger meg siman uszhato volt. Mindez 25€/ej-ert. Oke, az apartman kicsit szukos volt, es semmi nem volt benne, de a nenivel leactivytiztuk, ami bajunk volt. A tulaj srac masnap jott vissza, o meg jol beszelt angolul, es tok jo fej volt. Ma jottunk el onnan a legelso szallasra, mert itt meg nagyon szep a kilatas, es jol felszerelt a lakhelyunk. Orultek nekunk. Ja, es itt van wifi is. A tenger viszont hidegebb. Most a teliholdban furdozo vizet bamuljuk korpanoramasan az erkelyunkrol. De A felsziget-sztorit, na, azt nem felejtem el sosem. Majd meselek. 🙂
Tulajdonképpen én most utállak titeket! Ami szerintem nem baj, mert ez is egy emberi érzés – mit talán, sőt, biztosan, az irigység vált ki belőlem, mi ellen ugyebár nehéz küzdeni – ezért megbecsülendő eme, sokszor érzelmektől mentes világunkban. 😀
En irtam, hogy gyere velunk, de Kendnek derogal a horvatokhoz jonni. Amugy Bosznia-Herzegovinan at jottunk, ami szinten kalandos volt.
Aki erti, annak a tegnapi nap beszolasa ez volt: A montenegroi fouton, ahol 80-nal lehet menni, lakott teruleten 60-nal, elottunk bosnyak rendszamu 10 eves Audi 6-os: „Ha gazdag leszek, veszek egy A6-ost, bosnyak rendszamot tetetek ra, es 40-nel fogok kocsikazni a koruton.”
Aki nem erti, Boszniaban a fouton egymast kovetik a falvak es utepitesek miatti utkorlatozasok, atlag sebesseg emiatt 45 km/h, s a Golf2-es a leggyakoribb es szinte legfiatalabb auto. Az egy leirhatatlan elmeny ott kocsikazni. De mi atszeltuk az egesz orszagot! 😀
😀
Anyukám, kezdő vállalkozó vagyok magyarországon! Annyi pénzem sincs, hogy gyalog hazamenjek, nemhogy a horv…. egyébként is csak hajóval, más derogál… 😀 😀
Akar hiszed, akar nem, az elso este, mikor meglattam ezt a latvany a holdfenyben, majdnem elbogtem magam, hogy ezert mennyi sokat kellett kuzdenem, es kitartanom, hogy ezt megengedhessem magamnak. Plane ugy, hogy elotte egy hetig betegen dolgoztam, mert azelott meg betegen fekudtem, es ami tappenz jart volna 2 het dogrovasert, abbol egy napig nem tartom fent a vallalkozasomat.. Most rajottem, hogy ilyet sokkal tobbet kell majd csinalnom, mert ha ennyi paciensem lesz, mint iden, nem fogom birni.
Az a legrosszabb, hogy engem ugy neveltek, hogy elobb a kotelesseg… A fajtam pedig olyan, hogy a vegkimerulesig dolgozom. Felhaborit az a teny, ha dolog kozben szuksegleteim tamadnak, mert kimozdit a feladatbol. mint mentalitas egy kofejto rabhoz inkabb illik, mint egy gyogyitohoz. 2 eve ezen onterapiazom, mialatt a tanaraim probaljak a fejembe verni, hogy nem vagyok kofejto.
B.is akar egy hajot. Dobjuk ra ossze a penzt. 3-4-en mar csak osszehozzuk, nem?
😉 Tudom, ismerős a történeted…
Asszem mostanság rendesen dolgozom azon, hogy egyszer ebben a büdös életben legyen 10 forintom arra, hogy beszálljak egy hajóvételbe. 😀 Majd meglássuk, hogy mennyire vagyok okos hozzá… 😉
Parszor egyebkent emlegettunk, hogy vajon errol vagy arrol milyen posztot irnal. Ez segitett megorizni a humorerzekunket. 😉
Na és mi a sztori folytatása? 🙂
Őőőő… Diplomatikusan csak annyit, hogy a szívecsén bár jót mulattam, de kiesett a rostán, mert találtunk helyette erősebb versenyzőt. 😉
Jajj, szegény… 😀
Jajj, szegény, mégsem volt hatásos a vigyorgó szívecske… 😀
Most mondd…. lehet, hogy öregszem? 😀
Az bizony lehet… 😀 Ha ez nem lágyított meg… 😀
Mondtam már, hogy szerintem jó választás volt? 🙂
ŐŐőőő… azt hiszem, igen, de ne igyuk le előre a medve bundáját… 😉