Szombat, Radnóti, fergeteg….
Azt nem írom le, hogy miként jutottam be, mert maradjon ez rejtély, viszont azt leírom, hogy nekem arról gőzöm sem volt ott a színház előtt – miközben szörnyülködve néztem azt a több száz embert tömött sorban – , hogy pillanatokon belül a Schneider Zoli főz nekem egy kávét, majd színpadi művészbejárón keresztül jutok a tök üres nézőtérre.
Halkan jegyzem meg, hogy magáról a Színházak éjszakájáról sem tudtam, de ez kendőzzük azzal, hogy mostanság nem olvasok / nézek olyan dolgokat, miket tik, sok emberek nap mint nap, így minden késve jut el hozzám, ha fontos, ha nem… De ha esetleg még lenne hozzám hasonló figura, ki ilyen tudatlan volt / van a témában, akkor itten van a weboldaluk, mi egy nagyon szép grafikával ellátott cucc: szinhazakejszakaja.hu
Igen, valószínűleg egész sok ember gyűlölt meg engem egy életre, de mint tudjuk, leszarom. Ez csak akkor tudatosult bennem úgy igazán, mikor a Szervét rákérdezett az est folyamán, hogy miként működött a szervezése a bulinak, és nagyon fáradt, fejcsóváló közönséggel találta szembe magát. Tényleg kurva nehéz lehetett bejutni, főleg akkor, ha egyik helyről dzsalsz a másikra, állsz tömött sorokban, és talán be sem férsz oda, ahová szeretnél.
Nah, ennyi volt az empátiámból…
A társulat zseniális. Vámos Miklós csak ült (néha állt), beszélt, én meg világ életemben imádtam, és tátott szájjal örültem annak, hogy ott lehetek. Bálint András egy kutyával lépett színpadra, és premier előtt, az Úr és kutya című darabból adtak elő ízelítőt, min a közönség nagyot derült, főleg azért, mert a kutya néha önálló szerepet játszott. Szervét…. Ezt idézem: „Dr. Szervét Tibor tanácsadása (jogi, ablaktisztítási, általános takarítási, ill. tanácsadás az univerzum bármely kérdésében)” Galaxis Útikalauz Stopposokról beszél valaki a színpadon, akkor az csak jó lehet, semmi más. Csányi villámban tanította a filmszínész szakmát a közönségnek, feladatokkal, kamerával, röhögésekkel tarkítva, majd záró epizódként egy Vodku koncert, kikről még életemben nem hallottam, de totál jó lezárása volt az estének.
Ami baj, hogy eszembe nem jutott a vállamra venni azt a kibaszott fotós táskát, benne azzal a géppel, mi HD-ban képes felvenni. Volt nálam egy telefon. Igen, röhögj hangosan, mert Zap fogta magát, leszedett az Apple Store-ról villámban egy videó szerkesztő progit, majd kitámasztott a karzaton, és felvett. Nagy, és fényes foltokat, ugyanis mi a legnagyobb ellensége a „műanyag” optikával megáldott hulladékszar telefonoknak? A színpadi világítás. Igen, gyerekek. Készítettem majd két órányi fehér foltot. Így megpróbáltam egy pár pillanatot megörökíteni, hogy majd később összevágom. Aha! A Sony Vegas most közölte velem, hogy ő leizzadt, egy idióta vagyok, és nem létezik az a szűrő, mivel rendbe lehetne hozni azt a gányt, amit csináltam. Én erre megértően bólogattam.
Kedves gyerekek! Milliószor elmondtam már, hogy mobil telefonnal telefonálunk, letöltjük a leveleinket, megnézzük a híreket, twiiitelünk, akár könyvet is olvashatunk, vagy navigálhatunk, de sosemnem fotózunk, plánenem videózunk. Milliószor elmondtam….
Énsemnem olvasok semmilyen ilyesmit, mert árt a szépségemnek minden olyasmi, amit a média magában tárol, és információ néven csúfol. De ha legközelebb nem csörgetsz meg ilyenkor, hogy „bazdmeg, vegyed fel a szép ruhádat, és toljad ide a seggedet, de azonnal, mert akkor mutatok neked, meg esetleg a pasidnak is valamit!”, akkor én úgy elbánok a verdáddal, hogy csak na! Nem, nem Téged foglak bántani, mert azt leszarod, de a kocsidat, azt nem…. 😛
😀 Okéfőnök! 😀