Szétesett gondolatok

Tegnap végeztem több mint három éves társkeresős bohóckodásommal.

Sosem hittem volna, hogy ilyen gyorsan, és egyszerűen leteszem a lantot. Igaz, azt sem gondoltam volna, hogy az utóbbi hetekben minden egyes bejelentkezés, fizikai fájdalommal jár.

2006 novemberétől 860 oldalnyi baromságot hordtam ott össze. Az előbb még a word is belefagyott, vitte magával mindazt, mit ide le akartam írni.

287ezer szó. Kétszáznyolcvanhétezer szóba belefért három év gondolata, történései. Szánalmas.

Tulajdonképp elértem ott mindent, mit el lehetett érni, csak a legfontosabbat hagytam ki, mégpedig az oldal céljáról, lényegéről maradtam le.

Nagyon sok embert ismertem meg, voltam szerelmes, volt, hogy csak dugásra futottam össze nőkkel, voltak, kik az agyamat mozgatták meg, és ennyi bőven elég volt. Megbizonyosodtam arról, hogy semmi nagy durranás nem kell ahhoz, hogy elkurjam az életem. Már nem is tudtam oda úgy belépni, hogy ne emlékeznék. Esetemben az emlékek semmi jót nem hoznak magukkal. De azért nem felejtem el a reggeli kávézásokat a gép előtt, mikor végiglapoztam mások bejegyzéseit, a röhögéseket, poénokat, sok-sok regisztrált kifigurázását, mások hasfájásait, az izgalmat, mikor úgy érzed, most megtaláltad, kire vártál évek óta. És a bizonytalanságot, hogy vajon tényleg megtaláltam e.

Nem tudom, hogy milyen lesz nélküle. Valószínűleg üres. Még üresebb, mint mostanság. Tudod, ha gáz van, akkor növeljük, nézzük meg, mik a határok. Közel vagyok…

Hónapok óta képtelen vagyok aludni. Egyhuzamban max. 4-5 óra megy. Most pl. bedaráltam a House 4.évad végét, az egész 5.évadot, és a 6. elejét. Fogalmam sincs, hogy mi van kint a világban, max. csak annyi érdekel, hogy mikor lesz már este. Nem megy az idő. És még két nap, míg bejutok dolgozni, ami maga lesz a megváltás, mert lassan megörülök.

Most jelenleg egy jó dolgot tudok felfedezni a poszt írásban. Nem nekem kell elolvasni….