Összeszámoltam. Ma, azaz 2011.02.12-én, abban az esetben, ha mindenkinek bólintanék egyet a kívánságára, akkor pontosan ötfelé kéne szakadnom.
Jah, és akkor saját magam még sehol nem vagyok, hiszen a héten megkaptam Eduardo Galeano egy könyvének fordítását, mit el akartam olvasni. Ebben az a vicc, hogy olyan távol állt tőlem a műfaj mindig, hogy hirtelen nem is tudok rá jelzőt, de Zé publikált belőle a blogjában és ravaszul megfogott belőle pár gondolat.
Mondom, akkor nekiesek.
Tulajdonképp nekem van egy rakatnyi választásom. Mint pl. olyan kecsegtetők, hogy jól teletankolnom az autót, le a 82-esen a cseszneki várromhoz (Ahová azt mondtam időszámításunk szerinti 42-ben, hogy azt fogom elvinni, ki roppant fontos lesz az életemben. Namármost az életem lassan abba a szakaszba jut, hogy saját magam leszek a legfontosabb), ott lekuporodok a „könyvvel”, egy valagnyi kávéval valamelyik szélvédett zugba, és kikapcsolom a világot.
Hűűmmm…..
Heh, csak be ne havazódjál valami szélvédett zugban. ::)) Különben meg egészségedre. Én azt hiszem, nem is tudom megmondani a műfaját különben.
Szerintem csináld azt, amihez kedved van…