Mihamarabb….

..el kell kezdenem írni. Posztot. Tegnap délután vitatkoztam. Magammal. Kurva nagy gáz. Közben Diana írja, hogy újra férfi lehetek, mert ő feltételezi. hogy problémáim vannak az ágyban. És erre neki van szere. Gondoltam visszaírok, feltárom előtte életem, nyilvánosság előtt eddig feltáratlan, mélyen megbúvó, és némiképp nyomasztó gondolatait, de mivel Diana spam, és lehet, épp a dél-kínai tengeren ringatózó dzsunkáról érkezett a levél, egy 57 éves, magas koleszterinszinttel rendelkező heckertől, ki csak az angolt és a mandarint vágja, így inkább hagytam a francba. Úgysem tudná átérezni mondataimba ágyazott iróniát. Tudok én vajon ironikus lenni? Vagy érezhető e néha a tragédia? Amúgy…

Szörnyű. Már magamban beszélek. Mióta?

Terhes vagyok! Hétfőn elővettem a számokat. A számok, és a mellékelt elemzések azt mutatták, hogy már csak kilenc hónap, és kihordtam, majd megszülök egy rakás béklyót. Azért, hogy újakat vegyek f… Kilenc hónap múlva jól fel lehet lélegezni – nem mintha ettől nem jönne néha a levegő, de legalább már ez sem lehet ok az oxigénhiány kapcsán – ha nem jön közbe semmi. Ha… Olyan nincs. A „ha” azt jelenti, hogy valami váratlanul ér, mert hülye vagy, és nem készültél fel rá. Az elmúlt majd’ két és fél év után már nem tudok olyat elképzelni, ami meglepetésként érne, és nagy kerek és párás szemekkel rebegném magam elé, hogy „velem ilyen….hooogy???”. Bárhol legyek kilenc hónap múlva, úgy berúgok, mint a ló.

Nah, vissza a kibaszott húsdarálóba. Majd jövök.