Kezd veszélyben lenni a Zap által minden idők legjobb akciósorozatának aposztrofált, a 24-nek elsőbbsége. A Strike Back készítői a második évadtól kezdve (miért hála minden, a hit segítségével létrehozott lénynek), nem szarral gurigáznak, az tuti. Megfogadtam, hogy ha lesz olyan rész, miben Sullivan Stapleton nem dug meg valakit, akkor én biza kinyitok egy üveg magas alkoholtartalmú valamit, mert lehet, részvétet kell nyilvánítanom a sorozat lejtőn való elindulása miatt. De nem kell, mert ha egész véletlen előfordul egy ilyen borzalmas esemény, akkor a készítők az egyik szereplőből csinálnak egy szimpatikus figurát, majd nemes egyszerűséggel megölik.
Érted? Nincs itt időhúzás, nincs lelkizés, ha valaki elhullik, akkor iszunk rá egyet, és megyünk gyakni, azt jóccakát. Mert ez egy akció sorozat, és aki ilyet néz, annak ez kell. Nem úgy, mint pl. a most futó sok szemét Sci-fi, mik műfaját folyamatosan megerőszakolva, Születet feleségek stílusú mocsokká rombolják a (állítólagos) nézettség érdekében.
Emellett nem agyatlan a sztori, több szálon fut egyszerre, a kisebb szereplőket, kiket pokolra kell küldeni, azt nem kergetik 10 részen keresztül, hanem pokolra küldik néha dühből, néha csak úgy. Pont annyi érzelmet tesznek bele, mitől nem csorog ki a nyál a monitor kijelzője alatt, és emellett látszik, hogy kezd beléje áramlani a pénz, nem 10£-ból akarják – jó angol módra – összerakni a cuccot.
A zenéje pedig pont annyira funky még mindig (klikk) mint maga a sorozat.
