Pont 22órája vagyok talpon – na jó, nem pont talpon – , és még van hátra 6…őőőő….4.
Aaaaa következő tüneteket produkálom:
5 perecenként óranézés.
12 percenként halni vágyás.
7 percenként beremeg a kép.
2 percenként zűrzavaros gondolatok.
31 percenkén pedig rájövök, hogy egyedül vagyok a bolygón.
Mindezt tetézi némi gyomorgörcs, és rángatózás.
Viszont, volt még erőm ma tanítani. Szakmát. És volt erőm nem telesírni a klaviatúrát, mikor megtudtam, hogy hét napból pont hetet fogok végigdolgozni.
Most erre el kéne sütnöm valami cinikus humort, hogy láccik, a változás szele átsöpört az országon, de nincs hozzá agyam.
Választások? Megvoltak?
Ne nézd vissza amit jósoltam! Én megtettem. Annyi elég.
Viszont megnéztem, hogy mit jósoltak február környékén, azok, kiknek szakmájuk, hogy jósoljanak. Is.
Kézzed el, hogy a Kérivel majd százalékra pontosan gondoltuk előre a jövőt, a második-harmadik csőcselék szavazatairól. Namost, ez vajon kinek ciki? Mindegy! Egyikünknek sem jött be….
És most akkor három és háromnegyed évig megint nem érdekel majd a politika. Majd szóljatok, ha változik a világ, le ne maradjak róla.
Aaasszem többet nem akarok mondani!
Kérem kaccsolja ki!
