Basszus! Kettő, kettő darab epizódot adok még neki, és utána olyan szinten sikálom ki az életemből, hogy a lába sem éri a földet!
Az SG-U (gy.k. StarGate-Universe) egy szar! Richard Dean Anderson helyében az alkoholhoz, vagy valami keményebb droghoz folyamodnék akkor, ha meglátok belőle egy epizódot is, arról nem is beszélve, ha játszanom kéne benne pár másodpercig. Mert amit abból csináltak, amit ez a fickó felépített, az egyszerűen tömegek elleni csoportos erőszaknak bizonyul. Mert az SG1-et szerettük. Mert sokszor nem volt komoly, illetve nem vette túl komolyan a műfajt. Anderson félvállon elvitte 8évig a sorozatot, a személyiségével, és mellette még kaptunk történeteket is. Jókat, vagy rosszakat, azt mindenki döntse el magának. De ekkora lelkizős, unalmas, egyhangú, szart még a világ nem látott (legalábbis scifi sorozatban). Ahogy elkezdődik egy epizód, az ember gyermekének ujjai már ott vannak a klaviatúrán, és tekerne bele, mert nincs semmi olyan miről véletlen lemaradna, és hát minek szenvedjél 40percig, ha abból 20at át lehet siklani a sztori fonalvesztése nélkül.
Ehhez képest az elkaszált Defying Gravity, ami 13 részt ért meg a színfalak lebontásáig, egy GoldenGlobe díjas csodamű. Ott legalább az ember azt mondta, hogy „Nemááá… Mommá el, hogy mi a vége!” De itt? Ha a Syfy holnap elsikálná, akkor hallanál egyszerre fellélegezni 20millió embert egyszerre. Ez tutiszáz…
Ps: És ha nem találok ki valami munkát magamnak, akkor végképp megőrülök! Ez is tutiszáz…
Én köbö fél (azaz 0,5) részt bírtam és közöltem h ez szar 😀
Nekem ilyennek esélyt kell adnom, a szép idők emlékei miatt.
Uhhh, és ez mennyit elmondd egy emberről.