Sense8 – és akkor most merre is vagyok arccal előre?

Ha azt mondod, hogy ez Sci-Fi (az iMDB azt mondja), akkor azt mondom, hogy más csatornát nézel. Ha megkérdezed, hogy mi ez, akkor én erre jelenleg nem igazán tudok válaszolni. Egy dologban viszont bizonyos vagyok. Ehhez a Netflix vezetői közül párnak biztos nagy levegőt kellett venni. Meg abban is bizonyos vagyok, hogy nagy valószínűséggel egy kurva ország, egy kurva országos csatornája sem fogja műsorra tűzni az elkövetkezendő évtizedekben.

Egyből a hét legjobb fotója ugrik be, ha arra akarok választ találni, mi is a Sense8:

Wachowskiék jegyzik. Ki más? Vagyis tutira Larry Lana Wachowski. Aki valami rohadt pimasz mód gyúrta össze a fantasztikumot a melegek társadalmi helyzetével, „bepillantást” nyújtva abba azzal, hogy a képedbe tolja totál nyersen a az egyik tényt: ha a saját nemedhez vonzódsz, attól még ugyan az vagy, mint bárki más. Mindezt nem erőszakkal, hanem valami olyan varázslattal, hogy ha eddig éreztél éles határvonalat a heterók, és melegek között, viszont bónuszból nem vagy totál homofób, szemellenzős tanok követője, ostoba paraszt, vagy ez így ömlesztve, akkor eljöhet az a pillanat, amikor már nem lesz olyan éles az az él, kezded elfogadni, hogy nem betegség, aberráció, bűn az, ha két pasi, vagy két csaj kézen fogva sétál az utcán. Ez még nem jelenti azt, hogy be fogsz menni egy melegbárba pénteken, és mindenkit a testvéreddé fogatsz, de megjelenik benned empátia azok iránt, kik a te normáiddal ellentétesen élik le életük.

Gyakorlatilag letettem az arcom ahogy ezt a sztorit megírták.

Mert vedd azt, hogy az evolúciós fejlődés nem állt meg, kezd megjelenni az az emberfaj, ki képes mentálisan, érzelmileg kapcsolódni hasonlóan fejlett társaihoz. Okoz ez eleinte bonyodalmakat, és pokolian jól megírt egymásra találásokat is. Aztán kell a képbe egy gonosz, ki azt mondja, hogy ez a helyzet rettentőt szül, tehát küzdeni köll ellene, így folyjék a vér, patakokban. És ezt az egészet meg lehet írni egy olcsó, B kategóriás szarnak, amit lead délelőtt a TV2, de az is csak azért, mert már szarrá ment az Alexandra pódium nyersanyaga a sok ismétléstől, így kell a helykitöltő. Vagy jöhetnek a Wachowskik, elszabadulhat Lana keze ebben a sztoriban, kitombolhatja magából az elmúlt évtizedeinek összes szarságát, miközben kurvajó szereplőket válogatnak be, a bolygó különböző pontjain forgatnak, zseniálisan bűvészkednek a hangulatváltozásokkal, vágásokkal, helyszínekkel, és…. jöhet még mondjuk Doona Bae, ki 2012 óta benne van minden Wachowskiban – azt sem tartanám kizártak, hogy együtt laknak (sic!).

Az a poén benne, hogy amikor menet közben ellaposodik a cselekmény, azt is élvezed, vagy furcsán bámulod, vagy még az előző jelenet hatása alatt vagy, szóval gyakorlatilag szuperlatívuszokban lehet beszélni róla. Nem mondom, hogy minden idők legjobb sorozata (mert akkor mi a 24, Firefly, SG-1, House of Cards, Game of Trones, Banshee, House, Newsroom, Strike Back, stb…), viszont azt mondom, hogy ilyen magas színvonalon történet meséléssel sem moziban, sem egyéb képernyőn nem találkoztam. Ennyire végletekig bemutatni a boldogságot, bánatot, születést, halált, nemiséget, és az ezekhez kapcsolt összes érzelmet…. Ehhez kell nyolc óra. Ez nem megy filmen, színházban, max. csak könyvben, de ahhoz piszok jó írónak kell lenni, vagy rohadt nagy könyvmolynak, hogy ne aludj bele. El kéne mesélnem, hogy milyen megdöbbentő jelenet, mikor Riley és Will felfedezik, hogy az összekapcsolt tudatukból kilépve, elővehetik a telefont is, el kéne mesélnem, ahogy a csapat együtt hallgat egy koncertet, ahol egyesével felidézik saját születésük pillanatát, de nem mesélem el, mert ha 100 évig próbálkoznék, akkor sem tudnám átadni azt, amit ez a rakat Wachowski átad a képernyőn keresztül úgy, hogy az megdöbbentő.

Ajánlom ezt a sorozatot Harrach Péternek, és a többi agyzsugorban szenvedő kereszténydemokratának, Kocsis Mátészerű homofób gyökereknek, azoknak, kik tavaly a pride-on ott küzdöttek a kordonok mögött kikerekedett szemmel buzizva. Na jó, ezeknek nem, mert nincs értelme. Ajánlom viszont azoknak, kik nem tudnak erről a cuccról, nem figyelik a sorozat trendeket, de nyitott szemmel járnak a világban, mert ők kapnak egy olyan TV-s élményt, ami annyira ritka manapság, hogy nem feltétlen időpazarlás ezzel eltölteni 12*40 percet.

Japp, és rohadt nagy köszönet a fordítóknak, mert 21 nap alatt összepakolták a feliratot hozzá, mi rohadt kivételes, és hihetetlenül nagy munka lehetett!

 

Ps: És ahogy befejeztem a sorozatot, megjelent a hírekben a Kocsis / Kovács re-akció – tudod, amikor ők épp nem szivárványszínű profilképpel mutatkoznak a fészbúkon, hanem nemzeti színekbe öltöztették képüket – arra, hogy a világ jobbik fele most egy fontos dolgot ünnepel.

Ez úgy felbaszta az agyam, hogy lehet – bár idén nem készültem kimenni – , hazajövök a Pride-ra, 11-én, ismételten végigfotózzam az egészet csak azért, hogy tudja ez a kicseszett világ, semmiféle közösséget nem vállalok az ilyen idiótákkal, mert én egy olyan világot akarok, hol nem a családod, pénztárcád, bőrszíned, vallásod, nemi identitásod mondja meg, hogy milyen ember vagy, hanem a cselekedeteid.

És ezúton üzenem Kovács Zoltán, Magyarország nemzetközi szóvivőjének, Dr. Kocsis Máté, Józsefváros polgármesterének, és egyben a Magyar Kézilabda Szövetség elnökének (csak hogy biztos legyen, kikről van szó), hogy TI egy mocskos undorító patkányok vagytok, és a ti fajtátok miatt ciki magyarnak lenni.

Amúgy, dögöljetek meg!