Így híjják a blog azon egyik belső funkcióját, mi megmutatja mindazon szavakat, mondatokat, mik alapján a webes keresők idevezették a szerencsétleneket. Vannak vicces, meg vannak olyan dolgok, amiket neveltetésemből kifolyólag, még én sem hintenék elektronokba, mégis valahogy a blogra jellemzőként értékelte az algoritmus, és ide irányította a pácienst. Ma a következő gondolat bántott valakit, és úgy érezte, itt megtalálja a választ:
„kivel beszélhetek őszintén?”
Nadrágám! Én megmondom ezt néked! Először is azzal kell tisztában lenned, hogy TE tudsz e őszintén beszélni. Az sokkal nehezebb, mint megszabadulni ennek gyakorlása közben a telefonszámaid 97%-tól. Ugyanis ez a 97% vagy nem ért egyet a te őszinteségi rohamoddal, vagy te fáradsz bele az őszinteségbe, és egy részét magadtól törlőd, mivel nem éri meg a befektetett energiát.
Amúgy, nagy a valószínűsége, hogy beleszaladtál az emberiség ötödik legnagyobb dilemmájába. Ha úgy kezdődik valami, hogy „kivel beszélhetek őszintén?” akkor valamit elbasztál az út során, mert olyanokat gyűjtöttél magad köré, kikkel soha nem kellett őszintén beszélni, tehát, nem a világ tehet arról, hogy most ebbe belefutottál, hanem te magad, mert csapongsz, és nem figyelsz. Nyisdkiaszemedbazdmeg, és tudd, nem attól fasza a világ, ha van 900 fészbúk ismerősöd, hanem attól, hogy van 10 jó telefonszámod. Ha nincs, akkor ennek okát csakis magadban köll keresned.
Ennyit az oktatásügyről, most a változatosság kedvéért (te, itt valami rendszerszinten dudál egyet az ablakom alatt. talán…három percenként. miafasz?), iszok egy kávét, és induljon a nap, mert valamit dógozni is kéne.