Reggeli szössz….

Mit is mondhatnék az elmúlt négy napról?

Mondjuk tudtam én, hogy ezt az alvásproblémát csak úgy tudom, megoldani, ha betervezek egy alvásszünetet, de azt én sem gondoltam volna, hogy ez csaknem két napig fog tartani. Tehát, egy szép szombat éjszakán, úgy 42 óra ébrenlét után bedobtam az asztalra az összes zsetonom, és megpróbáltam hazamenni a világ másik végéről. Akkor röhögtem fel igazán, mikor jött egy üzenet a telefonomra, és a kedves ápolt megkérdezte, mit szólnék egy dugáshoz. 36évesen, ilyen állapotban ezen egyszerűen fel kell röhögni.

A következő emlékem nem volt más, minthogy szombat délután van.

Az ezt követő az volt, hogy nincs értelme ébren lenni, és amikor visszahanyatlottam volna, akkor csörgött a telefon, hogy ugye nem felejtettem el azt a retrobulit, mire hivatalos vagyok. Szerettem volna. Nem hagyták. Így hát sokat kellett inni, mivel úgy másfél óra múlva megláttam a 15 évvel ezelőtti önmagam, méghozzá megfilmesítve. Ez fájt.

Két villanás, és ismét egy pókerasztal mellet ülök, majd megint ugrás az időben, és itt bent vagyok a gályán, mint egy mosott rongy, és most megváltás lenne, ha nagy sebességgel lezuhannék roppant magasságból, és a koponyám szétcsattanna valami kemény tárgyon.

Asszem ennyi van…