– Honnan tudod, hogy ő az?
– Hhmm… tulajdonképp nem tudod. Illetve nem tudhatod elsőre, másodikra, harmadikra. Lehet érzésed, sejtésed, de pontosan biztos nem. Azt majd a jövő mutathatja meg.
– De azért mégis el kell jönni egy pontnak, nem?
– Igen, eljön. Egyszercsak beugrik.
– Hogy?
– Hát ülsz, állsz, mész, fexel, és jönnek a múlt képei, miktől olyan közelinek érzed magadhoz, mint senki mást. Aztán rájössz, hogy megváltoztatta az életed, vagy bizonyos élethelyzetekhez való viszonyod.
– Például?
– Képzeld el, mikor kapsz egy születésnapi ajándékot tőle. Képzeld el, hogy olyan vagy, ki úgy világ életében leszarta a születésnapokat, névnapokat, meg minden hasonló, általad tök feleslegesnek tartott ünnepi baromságokat. Majd megjelenik, és átadja életed legfurcsább ajándékát, egy orvosi beutalót.
– Mit?
– Jah, asszed poén, mi? Pedig nem! Kezdesz szétesni, minek első jele az, hogy nem tudod felemelni a karod fájdalom nélkül. Ez van… gyermekkorod baromságai egyszer visszavágnak. És akkor megjelenik ő, ki ezt tudja, ki ezzel foglalkozik, ki szerez orvost, ki ledumálja, megszervezi, és te csak nézel ki a fejedből.
– De ez elmegy egy jó poénnak, azt ennyi, nem?
– Persze! Addig, ameddig rá nem döbbensz, hogy erre mi lett a természetes reakciód. Röhögsz rajta, majd elrakod az ajándékodat, és pár nap múlva elfelejted. Aztán ha rákérdez, hogy felhasználtad e, akkor max. hazudozol róla valamit. Mármint ez történt volna, ha mástól kapod.
– És itt?
– Itt jófiúként beülsz, elmész, várakozol, vizsgáltatod magad, és eszedbe nem jutna, hogy felhasználatlan maradjon törődése. Mindezt megcsinálod úgy, hogy egyébként akkor sem mennél magadtól orvoshoz, ha haldoklani kezdenél.
– Aztán elfelejted…
– Szart! Minden kibaszott reggel emlékezel rá, mikor sziszegve veszed fel a pólód.
– Azt ennyi….
– Azt ennyi lenne, ha nem okozna folyamatosan meglepetéseket, mint pl. múlthéten…
„Nagy távolságot kell megtennie a szónak, mire a nő szájából a férfi füléhez ér.”
Ismeretlen forgatókönyvíró
Egyébként meg Eger rali volt a hétvégén, és megint nem voltam ott. Pppff…
pont ezt csinálom a másik oldalon. gyártom a beutalókat és várom, hogy felhasználják, hogy egyszer csak bekattanjon az a valami.
kezet foghatunk zap.