Úgy döntöttem délelőtt, hogy…
Nem, ez így, ebben a formában már most nem igaz. Szóval, töprengtem délelőtt. Majd belekortyoltam az első kávéba, szívtam egy nagy slukkot a cigiből, megráztam a fejem, és töprengtem tovább, de már egy másik témán. Szóval, végülis én suliba járok, és büdös, rohadt szót nem tanultam eddig. De tényleg! 5hónap alatt egy rohadt sort sem. Nem jól van ez így, mi légyen hát a megoldás. Az tutiszáz, hogy nem fogok elővenni egy darab jegyzetet sem, és magolni. Ez kizárt. Ehhez nekem sem türelmem, sem akaratom, és tulajdonképp minden hiányzik hozzá, mit csak emberi fantázia kiagyalhat a nyelvünk segítségével.
Tüpptürüpp…
És egyszercsak bevillant. Fényt kaptam. A fotózással kapcsolatban én ebben az évben nagyon sok weboldalt, írott anyagot átnéztem, és pont annyira nem tetszett egyik sem, mint ahogy az egész oktatási kultúránk sem tetszik. Dugig van száraz adatokkal, tényekkel, komolysággal, fegyelemmel. De hisz könyörgöm! Ez fotózás! Itt a szárnyalás lenne a lényeg. Igaz, az ahhoz tartozó elméletet el kell sajátítani, de hogy szárnyaljon a gondolat, ha már az elején gúzsba kötjük minden fizikai, biológiai, műszaki, pszichikai, borzalommal, méghozzá úgy, mintha sebészeket készítenénk fel, kik egy centire sem térhetnek el a megfelelő bemetszéstől.
Nem, ezt én így, ebben a formában nem vagyok hajlandó megtanulni. És mit mond a jómunkásember? Magad uram, ha szolgád nincs! Vagy valami ilyesmit….
Hisz basszus… tulajdonképp mindenem megvan egy weboldal létrehozásához. Milliónyi forrás, példák, hogy miként ne csináljuk, tárhely, szakmai háttér, sürgető idő, mert lassan itt a nyárközép, mikor vizsgáznom kell, szóval gyíí! Jah, és a rengeteg időről már szót sem ejtek, mert akkor véletlen arra kezdek el fókuszálni, hogy tulajdonképp miért is van nekem annyi rengeteg időm, minek hatására befejezetlennek tekintem a sulit, és inkább leszek mondjuk……alkoholista…
Már 2200 szónál tartok, mik saját szavak, és még a tizedénél sem járok…. Ebből hát és derékfájás lesz jócskán…
