Predat….

Tisztelt Nimród! Antal!

Ez annyira szar volt, hogy nem találok rá megfelelő jelzőt, a „szar” meg nem fejezi ki mindazt, mit átéltem, miközben az új mozidat néztem. Én, ki a Kontroll után is elkötelezett híved maradtam, habár nem tudtam végignézni az ezt követő filmjeid. Mert – ez után kijelenthetem – azok is szarok voltak. Tisztelt Nimród! Antal! Erősítsd meg , hogy nem akarsz lesüllyedni Uwe Boll szintre, és a világ második legnagyobb bohócává válni.

Ez a film annyit sem ért, mint Brodyba betöltött szteroidok mennyisége, annak érdekében, hogy a film „csúcspontján” mezítelen felsőtesttel tudjon villogni, mit sár takart. Hozzátenném, hogy s ár akkor vált be Schwarzeneggernél, mikor hideg környezetben rejtezett. Ha felgyújtod az erdőt, és a közepébe behelyezel egy hideg testet, akkor egy hőkamera – főleg az, mit egy olyan civilizáció képviselői pakoltak össze, kik bolygóközi utazásokra képesek, azaz megtanulták hajlítani a teret – simán kiszúrja a sok meleg között a hűvöset. De ez részletkérdés. A film rossz szar! Pocsék a környezet, unalmasak a dialógusok, a tízedik percben már várod a szenvedésed végét, és imádkozol, hogy Brodyból csináljanak fasírtot. De még a predatoroknak sem tudsz drukkolni, mert – habár nincs szövegkönyvük – egy elsőfilmes hülye is képes lenne valamiféle karakter rájuk szabni. Basszus! A nyolcvanas évek „B” kategóriás szörnyeiben is több lehetőség van, mint a te négy darab vadászodban.

Ezt követően megértem azt, hogy Rodriguez miért mondta azt, hogy teljes szabadságot éreztél a filmkészítésen. Ki akart ebből maradni. Ezt nem lehetett utólag jól megvágni, ezt nem lehetett jól eljátszani, ennek az alapjaival vannak helyrehozhatatlan hibák. És ezt TE, Nimród, Antal, nem vetted észre. Egy olyan film után (gy.k.: Kontroll) mi a rendszerváltást követő magyarország egyik legnagyobb durranása volt a filmgyártás terén.

Szégyenletes, és elkeserítő!