Azt mondtam, hogy nem írok politikáról a közel, s távol jövőben, ezért úgy kell megfogalmaznom, hogy még véletlen se…
Egyes felmérések szerint, egyes emberek összességének – kik közös nézetet vallanak, és most rohadt boldogok, mert a nézetük irányítójának kertjében megnyílt egy stadion – 53%-a szerint Jézus, isten fia volt. 2014-ben. Darwin, A fajok eredete megjelenésének 155. évfordulóján, Jack Lemmon, Majomper című filmjének bemutatóját követő 15. évben, és pár száz, elhanyagolható évig tartó öldöklést követően, hol gyakran elhangzott az „Isten nevében!” kifejezés.
Kérem, hogy vessetek a sündisznók elé!
Ha ott lelem majd halálom a tüskések között, és egész véletlen, később összefutnék az öreg rőtszakállúval – ezt az 53%-nak üzenem – akkor úgy picsán rúgom a vén trógert, hogy beesik közétek, azt lehet majd imádni személyesen.
Amúgy nem szoktam ajánlgatni, mert ahhoz minimum az kell, hogy lecsípj némi időt az alvásból, és azt felhasználd arra, hogy odafigyelj, tájékozódj, rálelj nagy dolgokra, majd mindezt közkinccsé tedd. Nincs mit lecsípni, ez ma kaptam, elolvastam, pár percig néztem ki a fejemből, majd kettőt gondoltam. Nekem már ezt nem kell megírni, ugyanis:
„Csuktam be a laptopot cikkek végére érve, hogy azt gondoltam, soha többé nem írok egy sort sem, hát hol vagyok ehhez?”
No és még az villant be, hogy kibaszott büszke vagyok az ÉN korosztályom némely egyedére. Vallom, hogy ha egyszer egy szép keddi napon, összetalálkoznánk mind egy távoli sziget tengerparti kávézójában, pár nap múlva (a másnaposságot kiheverve) visszajönnénk ebbe az országba, és gyökeresen változtatnánk meg a világot, ahol megszülettünk.
Olvassátok, ha még nem: Negyven vagyok. Velem ne baszakodjon senki!
