Politikai izéé…

A hétvégén írtam egy bazi nagy, politikai indíttatásút, de aztán elfelejtettem publikálni. Pedig ha…

Srácok, ez nem jött össze, mint ahogy a fidesznek sem az elmúlt majd’ négy év. Gyávák vagytok! Bármiféle változást, csak… Nem, erről az a vicc jut eszembe, amikor

Egy hajótörött kapaszkodik a mentőcsónakjába, és rimánkodik istenéhez, hogy ugyan segítsen már rajta, mert kavarnak a cápák, elfogyott az erő, a horizonton meg sehol egy hupli, mi talpalatnyi földet jelezne. Imához fordul, teszi nagy hévvel, míg le nem száll mellé egy hidroplán, majd vigyorogva ki nem szól a pilóta:

– Gyere haver, mostantól hívhatsz megmentődnek!
– Áhhh… hagyd el – szól a törött. Isten majd megsegít.

Két nap múlva, amikor „hősünk” már a végét rúgja, megjelenik egy halászhajó. A hal-ászok integetnek, vigyorognak, itt a megmentés! – szólnak.

– Áááhhggrrr…. Ne foglalkozzatok velem! Isten majd megsegít.
– Ez egy barom! – közlik, majd elpöfögnek.

42 perc múlva történetünk szereplője belehal a hülyeségbe, majd felkerül a mennybe.

– Istenem! Hááá miért nem segítettél rajtam? Jó, és becsületes hívőd voltam. Ez a hála?
– Küldtem bazdmeg egy hidroplánt, meg egy halászhajót! Mi a picsa kellett volna még?

Ez történik ezzel a kurva országgal. 2006-ban megszavaztunk a kormánynak megint négy évet, mert rájöttünk, több kell a kakiból kirángatáshoz, mint egy kormányzati ciklus. 2010-ben elzavartuk őket, majd csináltunk egy 2/3-ot, mert olyan sem volt még, próbáljuk ki azt. Nem jött be, mert a hatalom totál hülyévé tesz kis és nagy embert, politikust meg végképp. Írott történelmünk számtalanszor megmutatta, de sosem tanulunk belőle.

Erről is eszembe jut valami, méghozzá EZ. A poén az, hogy ez nem poén, mivel ha azt írod ”birka nemzet” akkor erre köll asszociálni, hiszen ennek a szőrös lénynek az a tulajdonsága, hogy ha stressz van, akkor csak az előtte lévő seggét hajlandó figyelni. Ebből következtetünk arra, hogy a jószágra semmiféle bátorság és intelligencia nem dörzsölődött rá, az evolúció rögös útvesztőin haladva. Mi most koptatjuk…

És akkor eljött a pillanat, hogy a magyar alkosson valami merészet. Az a gáz, hogy egyik ellenzéki pártnak sem volt vesztenivalója. Ha a kamu közvélemény kutatásokat figyeled, akkor tényleg semmi. Bármilyen merész, meghökkentő dologgal elő tudtak volna állni. Van hozzá segédlet, csak végig kell nézni nyugat-Európa, vagy az USA választásait, az elmúlt pár évtizedből. De ez egy szakma. Ha az ellenzéki pártoknak van külső, szakmai segítsége (mint ahogy terjeszti a fidesz), akkor nem tudom, hogy az utóbbi 5 hónapban mi a faszt csinált(ak).

Gyurcsány volt az utolsó mentsvár. Komoly! A két ellenzékinek szüksége volt Ferencünkre, ugyebár. Ez a pali olyan helyzetbe került ekkor, hogy a bármit el tudott volna érni. Jó, kivéve a miniszterelnöki széket, de az nem extremitás, hanem  bohózat. Két dolgot kellett volna megtennie. Elsőként, megnevezni a közös miniszterelnököt, kit egyáltalában nem Mesterházynak hívnak. És nő. És Tétényi Évának keresztelték. A második lépésben, búcsúzni a politikától.

Mi történik ekkor? Az ország 7millió választópolgára fellélegzik, hogy nincs többé Feri. Ezen polgárok nagy részének felcsillan a szeme, hogy új hús van a piacon, méghozzá nő, méghozzá hírös, közkedvelt. Az, hogy ki áll mögötte… Tök mindegy a választónak, mert ha van 400 ember ebben az országban, aki elolvassa végig a megmérettetésben induló pártok programját, akkor sokat mondok. (Vagy idén sokan jelentkeztek politológus szakra.) Itten – és mindenhol – vezér arcra szavaznak az emberek. És várják az újat. Mesterházy meg komoly mattot kapott volna, hiszen hogy tud ebből a felvetésből kihátrálni, hogy az ne fájjon? Sehogy. Bármit mondd a kiválasztott ellenében, menten -300e voks tavasszal, mindez egyedül, közös közösséget nélkülözve.

Ez az „Égjen a pofátok rendesen!” című kép.
Fotó: MTI

De nem, nem csináltak semmit. Állt a pódiumon 5 faszi, a háttérben ügyködők közül páran berúgtak, mert nem tudták józanul elviselni ezt a szitut, és faarccal bejelentették, hogy akkor most ők így együtt, és Attis a főnök. Ugyan azt csináljuk, mint 20 éve. Mint a birkák, az autó körül. Nézzük egymás seggét, és nem tudunk kiszakadni a körforgásból. Tudod miért?

Mert fel sem fogjuk, hogy akarnunk kéne.