Póker, és más fontosságok…

Én reggel, illetve hajnalban, több mindenre gondoltam.

Mondjuk arra, hogy messze pesttől végzem a napom, valami olyan dolgot művelek, mit majd egyszer elmesélhetek az unokáimnak. Mondjuk ehhez azt kell feltételezni, hogy bejött volna a dolog, de ezt majd bővebben ki fogom egyszer fejteni, ha …. hogy is van?… ami megtörténik, annak meg kell történnie. De elég volt a rébuszokból!

Szóval, egyszercsak jön a telefon, hogy nem e felejtettem el a mai pókert. De, mondom, totálisan elfeledtem, mivel sosem játszottunk még szombaton. És akkor megjelentek a srácok.

Most először fordult elő pókeres pályafutásom alatt, hogy akkora laza nemtörődömséggel kezeltem a játékot, hogy az már botrányos volt. Az első három órában annyira hullámzó volt a zsetonmennyiség előttem, hogy simán számítani lehetett a kiesésemre. De totál leszartam. És azt hiszem, hogy most pont ez volt a lényeg. Egy pillanat volt, mikor elkezdtem töprengeni, meg számolni, és ezzel egyetemben el is adtam egy nagyon húzós partit, minek végeredménye az volt, hogy ha eddig nem nyilvánítottam volna magam idiótának, akkor most megteszem. Ezek után beálltam agresszív játékra. Mivel a vakok jócskán megemelkedtek, és nem érdekelt az előttem lévő zsetonmennyiség, így sikerült all in-be kényszeríteni két srácot is.

Be kell vallanom, hogy fantasztikus érzés uralkodni az emberek fölött. Pókerben.

Eljött a Heads Up ideje. A haverom röhögött, mert emlékezett az ősidőkre, mikor még túlsággal gyermek voltam ebben a játékban, és folyamatosan kérdezgettem a nagyokat, miként kell megélni ezt a játékstílust.

Esélytelen volt a srác. És ehhez úgy kétszer volt köze a lapoknak. Agresszivitás, véletlenszerű, de jó időzítés. Így lett ez az idei első parti, mit megnyertem.

Ha felmerülne az az ostoba mondás, hogy akinek a szerelemben nincs szerencséje, annak ez a játékban kamatozik, akkor remélem az utolsó is.

Sokkal jobban örültem volna ma egy másik történetnek, minek csak két főszereplője van, s nem egy asztaltársaság.